VETÉSI BAGOLYLEPKE


Kártevő neve: Mocskospajor, vetési bagolylepke (Agrotis segetum) és egyéb talajszinten károsító bagolylepkefajok lárvái.

Tápnövény:
A talajszinten élő bagolylepkék hernyói általában, így a vetési bagolylepke hernyói is polifágok, majd minden lágyszárú növényt képesek károsítani.

A kártevő előfordulása, fontossága:
A kártevő Európában mindenütt előfordul. Leggyakoribb az Agrotis segetum bagolylepke faj, de hozzá társulva más fajok hernyói is károsíthatnak. A mocskospajor kártétel Európa keleti részein nagyobb, ott a kártevő egyedsűrűsége nagyobb. Fontosságát minőségi kártételével okozza, a gumókat megrágja, ezáltal azok piaci értéke csökken. Nedves körülmények között ez a károsítás talajgombákkal, vagy baktériumokkal ( Erwinia ) felülfertőződhet, amely számottevően növeli a kárt.

Tünetek:

Szabálytalan lyuk, üreg a burgonygumónA gumók nagymértékben, szabálytalanul rágottak, odvasak. Gyakortta a hernyó is megtalálható valamelyik frissen rágott üregben, vagy annak közelében. Ritkán a szár töve közvetlenül a talajszintnél körbe van rágva, a hajtás hervad ,fonnyad. A hernyó it is valahol a közelben a talajban található.

 

A kártevő leírása:
A kifejlett lepkék 15 - 40 mm szárnyfesztávú rovarok, első szárnyaikon jellegzetes rajzolattal, amely azonban gyorsan lekopik, általában nem látható. A leggyakoribb Agrotis segetum faj szárnyai szürkés barnák, jellegtelenek, csak az egészen frissen kikelt lepkék szárnyán van észrevehető mintázat. A hernyók 3 - 40 mm hosszú, szürkésbarna, földszínű állatok, eléggé zömök testtel, fejük nagy, kerek. A hernyók, főleg az idősebbek nagyon kerülik a fényt, a talajban élnek, csak éjjel tartózkodnak a talaj szintje felett.

A kártevő életmódja:
Ebben a kártevő csoportban az Agrotis segetum, a vetési bagolylepke messze a leggyakoribb. Ennél a lepkefajnál az idős, utolsó stádiumában levő hernyó telel át. Amennyiben az ősz nagyon hosszú, a hernyó egy rendkívüli, +1, azaz hetedik lárvastádiumot is kifejleszthet. Más, ritkább bagolylepkefajok más fejlődési alakban ( báb, lepke ) telelhetnek át. A vetési bagolylepkének évente Magyarországon 2 nemzedéke fejlődik, mindkettő károsíthatja a burgonyát. Az első nemzedék a tavasz végén, nyár elején károsít, a második nyártól az ősz végéig. A második hernyónemzedék jóval népesebb ( ezt a tél nem tizedelte még meg ) és nagyobb károkat is okoz. A hernyók a talajban élnek, mivel kerülik a fényt. Éjszaka azonban nagyobb távolságokat is megtehetnek a talaj felszínén ( 10 - 20 m éjszakánként ). Ebben az időszakban permetező szerekkel is elpusztíthatók. Az ilyen vándorló populációk kártétele általában foltszerű, a károsító lárvák gyakorta frontvonalban haladnak előre.


Védekezés:
Genetikai védekezés rezisztens fajták alkalmazásával nem lehetséges ezekellen a kártevő hernyók ellen.
A kémiai védekezés talajfertőtlenítő szerek és csávázószerek alkalmazásával jó hatékonyságú az első nemzedék ellen, de a második nemzedék károsításának idejére ezek a készítmények már elveszítik hatékonyságukat. Azok a csávázószerek és talajfertőtlenítők, amelyek a drótférgek ellen használhatók, hatásosak a mocskospajorok ellen is. A fiatal hernyók sokkal érzékenyebbek a rovarölőszerekre, mint az idősebbek, ezért a kezelések időzítése eléggé fontos. A kártétel észlelésekor lehet, hogy már csak nagy, ellenálló hernyókkal találkozunk. Az éjszaka közepén végzett állománypermetezés megfelelően mérgező rovarölőszerekkel ( klórozott szénhidrogének, kontakt és mélyhatású szerves foszforsavészterek, piretroidok használhatók fel, melyeket a burgonyabogárnál már megemlítettünk) jó eredményt adhat.
Szignalizációra a szárak tövének vizsgálata a legalkalmasabb. A kártétel általában nagyobb foltokban következik be, a kártevők sokszor frontvonalban haladnak. Az egyenletes eloszlás az olyan gyenge fertőzésre jellemző, amely számottevő gazdasági kártétellel nem jár, így védekezésre sincs szükség. A lárvák megkeresése informálhatja a termesztőket a károsítás foltjairól, a lárvák koráról. A védekezés során törekedni kell arra, hogy a permetlé a vonuló hetnyók testét érje, vagy a szárak tövére kerüljön, ahol a kártétel bekövetkezhet. Ez esetleg rendkívül nagy lémennyiség ( akár 1000 l/ha ) kijuttatásával is járhat! ).