Betegség neve: Közönséges varasodás

Kórokozó: Streptomyces fajok
A sugárgombák közé tartozó fajok a talajban élnek, Európa minden államában előfordulnak, jelenlétük az egészséges talajélethez fontos. A közönséges varasodás kórokozója tipikus minőségi károsító.

Tápnövény: Burgonya

A betegség előfordulása, fontossága:
A talajlakó Streptomyces fajok Európában mindenütt előfordulnak, de sokkal inkább kedvelik a meleg talajokat, mint a hűvösebbeket. A kártétel sokkalta nagyobb, ha a növényállomány valamilyen okból stresszelt, legyengült és a talaj periodikusan nedves, vagy száraz. A kórokozó nem okoz számottevő terméscsökkenést, de a minőséget oly nagy mértékben lerontja, hogy a súlyosan fertőzött tételek piaci értékesítése gyakorlatilag lehetetlen.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:
A közönséges varasodást okozó, talajban élő sugárgombák fakultatív paraziták, a burgonyagumókat a lenticelláknál fertőzik meg. A talajban kialakult levegőhiány ( amelyet gyakran a túl sok víz okoz ) következtében kinyílt lenticellák sokkalta könnyebben elfertőződnek. A talajban periodikusan változó nedvesség és szárazság, főképp ha ezek szélsőséges mértékűek, súlyos fertőzések kialakulását eredményezhetik. A burgonya gumó héja helyenként, eleinte igen kicsiny foltokban a lenticellák körül elbarnul és durva, reszelős, recés felszínű lesz. Ezt a károsodást eleinte a durva, russet típusú héjjal rendelkező fajták esetében ( Russet Burbank, Innovator ) nehéz felismerni. A varasodás normál típusa csak ilyen héjdurvulásban nyilvánul meg, bár sokszor okoz repedést is a gumó felszínén. Ez a típus akár a teljes felületét ellepheti a burgonya gumónak. Néhányszor a kórokozó hatására kisebb kiemelkedés alakul ki, a durva héjú felszín 1-3 mm-el kiemelkedik. Ezt nevezik púpos varasodásnak. A púpos var meglehetősen ritka, akárcsak ellentétes párja, a mély var. Ilyenkor a fertőzött felület éles széllel kissé besüpped a gumó húsába.

A szintén ritka hálózatos varasodás esetén a héj reszelős eldurvulása csak enyhe, viszont a gumó felszínén nagy felületen zegzugos barna hálózat alakul ki. Ezt a típust a russet héjú fajtákon borzasztóan nehéz felismerni még képzett szakembereknek is.A varasodás fontossága a termés minőségének drasztikus lerontásában nyilvánul meg. A súlyosan fertőzött tételek teljességgel piacképtelenek, az ilyen árút csak állati takarmányozásra, vagy ipari felhasználásra lehet értékesíteni, felhasználni. A kórokozó fajok általában a lúgos kémhatású talajokat kedvelik, meszezés után gyakran erősen megnövekszik a károsítás mértéke, de ez nem mindegyik fajra igaz. Néhány faj kimondottan kedveli a savanyú talajokat. A mély var esetleg összetéveszthető a poros varasodással. A közönséges mély var okozta kavernák kicsik, 1-2 mm mélyek és üresek, a gumó héja nem fedi őket. A poros varasodás okozta bemélyedések nagyobbak, mélyebbek, a gumó héja fedi őket, amelyen csillag alakú berepedés található és a mélyedés barnás porral van kitöltve. A púpos var is összekeverhető a poros varasodás fiatal tünetével, de a púpos var kiemelkedése durva, sötétbarna, a poros varasodásé halovány színű, a héj sima, esetleg csillag alakban kezd berepedni. A közönséges varasodásra mindig a hálózatos mintázat, a poros varasodásra mindig a csillag alakú mintázat jellemző a varas foltokon.

A kórokozó életmódja:
A varasodás kórokozója szabadon él a talajban. Spórákkal szaporodik, amelyek képesek túlélni a szélsőségesen száraz és forró környezetet is. A kórokozó sugárgombák megfelelő ütemű fejlődésükhöz meleg talajt igényelnek, a gumók egyszerű megfertőzéséhez a nyitott légzőnyílásokon át viszont nedves talajt igényelnek. A nyitott lenticellákat a kórokozó micéliuma támadja meg, a kórokozó nem hatol be mélyen a gumó húsába.
A kórokozó Streptomyces fajok micéliuma nem látható a burgonya gumó felszínén, csak a kártétel. Ezek a talajban élő sugárgombák fakultatív paraziták, vagyis tápnövényük, a krumpli nélkül is sokáig elélnek a talajban. A betegségnél elsődleges és legfontosabb fertőzési forrás minden esetben a talaj. A fertőzött vetőgumónak nincs számottevő szerepe, illetve csak annyi, hogy segítségével új fajok, biotípusok hurcolhatók be a termesztő területre.

Védekezés:
A sugárgombás, vagy közönséges varasodás ellen kémiai védekezés nem lehetséges. A Streptomyces fajok és a rokon egyéb sugárgombák nagyon gyakoriak minden talajban, javarészt ők felelősek a szerves anyagok, mint pl. a cellulóz talajban történő mikrobiológiai lebontásáért. Ezek a szervezetek ugyan általában érzékenyek a növényvédő szerekre, de a gumók megfertőzése általában már azután következik be, hogy a csávázószerek lebomlottak, hatásukat elveszítették. A sugárgombák halála a talajélet teljes megsemmisülésével jár, steril, növénytermesztésre alkalmatlan talajt eredményezne. A totális hatású talajfertőtlenítő szerek, mint pl. a Basamid, vagy a Nemasol nagyon hatékonyan csökkentik a sugárgombák egyedszámát a talajban, így a Streptomyces fajokét is, de ezek a kezelések rendkívül drágák. Nagyon jó védekezési lehetőség a nem fogékony fajták alkalmazása. Teljességgel rezisztens fajták nincsenek, de a termesztésben levő fajták fogékonysága között hatalmas fogékonyságbeli különbségek találhatók. Az egyes burgonyafajták varasodással szembeni ellenállóképességéről a leíró fajtajegyzékből, valamint a fajtatulajdonosok, forgalmazók által kibocsájtott kiadványokból lehet informálódni. Általában a fiatalabb, modernebb fajták, mint pl. a Laura, Adora, Victoria jóval kevésbé fogékonyak, mint a régebbiek (Desirée, Kondor).