Betegség neve: Fuzáriumos szárazkorhadás

Kórokozó: Fusarium oxysporun form. spec. solani
Ez a gyakori talajgomba a burgonya növény minden föld alatti részét képes megfertőzni. Maga a kórokozó egy hiányos fejlődésmenetű gomba, amely nem képez termőtesteket. A gomba konídiumai, vagy a kedvezőtlen körülmények átvészelésére kifejlesztett klamidospórái gyakorlatilag minden talajban előfordulnak.

Tápnövény: Maga a gombafaj szélsőséges polifág, de a burgonyára specializálódott rassza csak a burgonyán fordul elő, rendkívül ritkán más burgonyaféle haszon-, vagy gyomnövényen.

A betegség előfordulása, fontossága:
A betegség kórokozója Európa valamennyi országában, gyakorlatilag minden talajban előfordul kisebb-nagyobb egyedszámban. A kórokozó szereti ugyan a szárazabb talajokat, de gyakorta károsít nedves talajokon is. Ez a gomba tipikusan gyengültségi parazita. E jellegéből következően a túlzott szárazság, vagy a túlzottan magas talajnedvesség miatt kialakult talajbali levegőhiány miatt stresszelt, legyengült növények sokkal könnyebben válnak a fuzáriumos szárazkorhadás éldozatává, mint az egészséges egyedek. A szárazkorhadás a szántóföldön támadja meg a gumókat, illetve a növény többi föld alatti részét, de a károsítását a raktározás során tovább folytatja. A rossz tárolási körülmények mind a fertőzött gumók számát, mind pedig az egyes gumókon kialakult kártétel mélységét jelentékenyen növelik. A kialakuló termésveszteség függ a vetésváltástól, a termesztési és a tárolási technológiától, de akár 70 % -os mértéket is elérhet.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:
A szárazkorhadás kórokozója a szélsőségesen erős fertőzések során kialakuló hervadástól eltekintve nem okoz tüneteket a lombozaton. A megbetegített sztólók, gyökerek barnák, földszagúak, elkorhadnak. Ezek a tünetek még egyáltalán nem különböztethetők meg a burgonyahimlő károsításának tüneteitől.

A gumón a sebek, sérülések környezetében, vagy a gumó sztólós végén, az úgynevezett köldöknél a gumó héja ráncolt, gyakorta koncentrikus mintázattal, a kialakult folt enyhén besüpped a gumóba. A gumó magbetegített része fekete, vagy sötétbarna, mindennemű lilás elszíneződés, vagy belső micéliumfejlődés nélkül. A fuzáriumos szárazkorhadás esetén gyakorta észlelhető fehér, tömött micélium kiverődés a gumó héján kívül, gyakorta a rothadás középpontjában. A leggyakoribb formája a fuzáriumos szárazkorhadásnak az, amikor a kórokozó a sztólót támadja meg és a rothadás a szólós végen fokozatosan behatol a gumóba. Ezt a formát hívják köldökrothadásnak. A beteg gumó elvetve sokszor teljesen elrothad, nem hajt ki, ezáltal tőhiányt és további termésveszteséget okozhat. A fuzáriumos szárazkorhadás viszonylag könnyen összetéveszthető a fómás szárazkorhadással. A fóma gyakran okoz üregeket az általa elpusztított növényi szövetekben, az üregek belsejében fehér, vagy ibolyáslila micéliumbevonatot képez. A fuzáriumos korhadás sosem jár üregképződéssel, a micélium a gumón kívül helyezkedik el.

A kórokozó életmódja:
A fuzáriumos szárazkorhadás kórokozója a talajban él, ott található micélium, konídium, vagy szélsőségesen kedvezőtlen körülmények között megvastagodott falú, magyon ellenálló klamidospóra alakjában. A gomba a legyengült, stresszelt növényeket támadja meg, tipikus gyengültségi és sebparazita. Fertőzési kapuként a nyitott lenticellákat, légzőnyílásokat, vagy a sebeket, sérüléseket használja.Jól beparásodott növényi felületen, még ha az esetleg sebfelület is, nem képes aktívan áthatolni. A betárolt, raktározott burgonyát a szántóföldön fertőzi meg, később a tárolás során a micéliumok terjedése folytán újabb gumókat támadhat meg. Fertőzési forrás lehet a fertőzött vetőgumó és a fertőzött talaj is. A kórokozó nem nagyon agresszív, nem gyorsan terjedő élőlény, gyors terjedésére kizárólag csapnivalóan rossz tárolási körülmények között van lehetőség.

Védekezés:
A fuzáriumos szártőkorhadás elleni genetikai védekezés rezisztens fajtákkal még nem teljesen megoldott. Nincsenek abszolút rezisztens fajták, de az egyes fajták fogékonysága között azért rendkívül nagy eltérések észlelhetők. Az egyes államilag elismert fajták, illetve az EU listán szereplő fajták fuzáriumos szártőkorhadás iránti fogékonyságáról mind a hivatalos leíró fajtajegyzékből, mind pedig a fajtatulajdonosok, forgalmazók által gyártott kiadványokból lehet információkat szsrszni. Az államilag ellenőrzött, fémzárolt vetőgumó használata jó védekezési módszer, tőhiányt okozó korai fertőzés, elhalás biztos nem lesz. A fémzárolt vetőgumó vagy teljesen mentes, vagy csak egy rendkívül kicsiny mértékben tartalmaz fertőzött gumókat. Ha a talaj erősen fertőzött a kórokozóval, még az ilyen jó minőségű szaporítóanyag is elfertőződhet a termesztés során. A jó agrotechnikai gyakorlat, a növények bárminemű legyengülésének elkerülése nagyon hatásos módszer, egészséges növények csak ritkán károsodnak.
A megérett gumókat nem szabad sokáig a talajban tárolni. Néhány fajta, mint pl. a Rosara rendkívül kényes erre és iszonyatosan nagy %-ban fellépő köldökrothadással hálálja meg a trehány termelőnek azt, hogy túl későn takarította be. A csávázószerek jó hatékonyságúak a szárazkorhadás ellen, de korhadt gumók vetésre nem alkalmasak. A felhasználható készítmények teljesen azonosak a fómás szárazkorhadásnál felsoroltakkal, sőt még az Agrocit is eredményesen használható a fuzáriumos szárazkorhadás ellen. A csávázószerek a korai gyökér és sztóló fertőzés ellen védenek, fogékonyabb fajták, mint pl. a Kuroda esetében használatuk feltétlenül indokolt. Nem védenek ugyanakkor a tenyészidő végén, betakarításkor fellépő fertőzések ellen. A vetőgumót, ha fertőzött, csávázás előtt mindenképpen célszerű átválogatni, fertőzött gumót csávázni felesleges pénzkidobás.
Nagyon fontos a megfelelő vetésváltás. Erősen fertőzött talajokon ( pl. a nagyvárosok körüli primőrtermelő övezetekben ) célszerű a 4 évnél hosszabb forgó kialakítása. Érzékenyebb fajták, mint pl. a Kuroda, súlyos kártételt szenvedhetnek el ilyen helyeken normál vetésváltás mellett.