Mesterséges beavatkozások:
Bár a burgonya növény életciklusa meglehetősen kötött, előre meghatározott, van néhány olyan mesterséges beavatkozási lehetőség a növény életfolyamataiba, amely a gyakorlatban is elterjedt és előnyösen befolyásolhatja a termés mennyiségét, méretét, koraiságát, vagy egészségi állapotát.

Csírátlanítás:
A burgonyatő termését közvetve, de döntő mértékben az egészséges, produktív hajtások, szárak száma határozza meg. Ha ezt valamilyen módon növelni lehet és a környezeti feltételek is megfelelőek, úgy a termésmennyisége növelhető. Az egészséges burgonya gumón jóval többrügy van mint amennyiből az első csírafejlődés során ténylegesen csíra, majd hajtás fejlődik. E csírákból olyan növényi hormonok fejlődnek, amelyek gátolják a többi rügy kihajtását. Ezért nem csírázik ki elsőre minden rügy a gumón.
Minden egyes rügy, csírakezdemény egy fő hajtást és számos mellékhajtást tartalmaz. Általában a főhajtás indul fejlődésnek, a többiek nyugalomban maradnak. Ha a fejlődésnek indult csírákat kitörjük, az általuk termelt hormonok csírázás visszafogó hatása is megszűnik. A gumó élettanilag öregebb lesz, az eddig gátolt többi rügy és a korábban kihajtott főhajtások melletti mellékhajtások egyszerre fejlődésnek indulnak. Ez, megnövelve a hajtások számát nagyobb termést eredményezhet. Nem célészerű a csírátlanítást alkalmazni primőr fajtáknál, mivel ez a módszer némileg kisebb gumók későbbi kötődésével jár. Szintén nem sok a haszon a genetikailag nem túl nagy termésre képes fajtáknál (Sarolta, Laura), illetve azon fajták esetében, amelyek mindenképpen sok gumót kötnek, esetleg olyan sokat, hogy nem bírják őket kinevelni (Asterix, Rosara).

Előcsíráztatás:
A korai primőr burgonyatermesztésben az élvezheti a legnagyobb hasznot, aki minél hamarabb jelenik meg a piacon árujával. A koraiság mindenekfeletti gazdasági kényszere miatt a burgonyát egyre korábban, egyre hűvösebb talajba ültetik. Túl korai, 6-8 °fokos talajban azonban a vetőgumó csak elfekszik, fejlődése rendkívül lassú. A fejlődés áll, az értékes idő közben pedig csak telik. E balszerencsés helyzetet úgy lehet a legjobban megoldani, hogy a legkorábbi, legrövidebb tenyészidejű, általában gyorsan csírázó fajták vetőgumóit meleg, napfényes helyen tárolják Ekkor gyorsan megindul a fajtára jellemző színű, zömök fénycsírák képződése, melyek el vannak látva gyökérkezdeményekkel. Kiváló lehetőség ez a hideg, kora tavaszi, ültetésre még alkalmatlan idő kihasználására. Természetesen ültetéskor különös gondot kell fordítani a kifejlődött csírákra, mivel azok rendkívül törékenyek és a törési seb később a talajban gombás, vagy bakteriális eredetű fertőzések kiindulópontja lehet.
Az előcsíráztatás meleg, napfényes, kórokozóktól mentes tárolót igényel, a vetőgumót célszerű lapos ládákban, vékony rétegben tárolni. Túlságosan meleg, 20 ° feletti előcsíráztatás káros hatású, a csírázás túl gyors, a csírák megnyúltak, rendkívül törékenyek, haloványak, a betegségekre sokkalta fogékonyabbak lesznek. A túlságosan nedves tároló helyiségben a csírák gyökérkezdeményei erőteljes fejlődésnek indulnak, a kialakuló masszív gyökérszövedék miatt az egyes gumók nem választhatók szét egymástól, nagy a csíratörés kockázata és gyakori a baktériumos nedves rothadás is, amely esetleg már kint a szántóföldön fejezi majd be pusztítását. Az előcsíráztatás elméletileg bármely burgonya fajta esetében alkalmazható, de jelentősége csak a primőrtermesztésben van. Nagy kézimunkaigénye és mindennapos odafigyelést, precizitást kívánó jellege miatt tipikusan házikerti, kisgazdaságokban alkalmazott módszer.

Szártalanítás:
A szártalanítás, vagy ismertebb nevén szárzúzás az alábbi problémákra nyújthat egyszerű megoldást:
1. Néhány fajta, mint pl. a Cornado, rendkívül nagy lombozatot nevel, amely tömegénél fogva jelentősen megnehezítheti a betakarítási munkákat.
2. A növénypatogén vírusok végighaladva a száron megfertőzhetik a burgonyatő termését.

Az első probléma esetében azoknál a fajtáknál mindenképpe4n szükséges a mechanikai, esetleg kémiai, vagy perzseléses úton történő lombeltávolítás, amelyek lombozata túl nagy, illetve még zöld a szára a betakarítás idején. Ez főleg egyes kései fajtáknál fordul elő, illetve akkor, ha a csapadékos ősz folyamán a burgonya növény újrahajt. A szártalanítás után mindenképpen célszerű várni 1-2 hetet, hogy a gumók a talajban jól beérjenek, héjuk kellőképp beparásodjon, mivel így sokkal kevésbé lesznek sérülékenyek.
Csak abban az esetben szabad hamarabb felszedni a termést, amennyiben az időjárás ( nagy esőzések, fagyveszély,) miatt nem lehet várni a betakarítással. A túl korai, elhamarkodott betakarítás rengeteg éretlen, héjsérült gumót eredményez, amely kiváló táptalaja lehet egy későbbi bakteriális, vagy gombás eredetű fertőzésnek. A második probléma esetén a szártalanítás időpontja rendkívül fontos. Minden növényi patogén vírus valamilyen állati átvivő élőlény, más néven vektor segítségével terjed, jut át egyik növényről a másikra. A legfontosabb vektorok a levéltetvek. A vetőburgonya termesztés során a levéltetvek slőfordulását a táblán folytonosan ellenőrizni kell. Erre a célra egy vízzel teli, lapos, sárga edény is megteszi. Mielőtt a levéltetvek tömeges jelenléte tetőzne a táblán, a lombozatot meg kell semmisíteni, megelőzve ezzel azt, hogy a vírusok a már fertőzött levelekből a szár edénnyalábjai mentén lejussanak a gumókba.
A vírusvektor levéltetvek tömegszaporodásának folyamatáról a növényegészségügyi hatóság
(nálunk a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat) ad információt, de komolyabb termesztők salyát sárga tálakat is kihelyeznek. A vetőgumó minőségét előíró rendelkezések, szabványok minden EU tagállamban előírnak bizonyos vírus fertőzöttségi határértékeket a vetőgumóban, amelyek szártalanítás nélkül nehezen tarthatók. Szártalanítás nélkül a gumók mérete is nagyobb lesz, de a fő veszély az, hogy a minősítést végző hatóság a szártalanítás nélkül előálllított vetőgumótételt a határérték feletti vírusfertőzés okán kizárhatja, az kereskedelmi forgalomba emiatt nem, illetve csak étkezési burgonyaként kerülhet.