Betegség neve: Burgonyavész (Fitoftóra)

Kórokozó: Phytophtora infestans
Ez az alacsonyabbrendű gomba mindenütt előfordul, ahol burgonyát, vagy más, a burgonyafélék családjába tartozó kultúrnövényt termesztenek. Ez a kórokozó volt a felelős a nagy írországi éhínségért az 1800-as évek közepén. Bár nincs kerenténlistán, mégis ez a burgonya egyik legveszélyesebb betegsége.

Tápnövény:
A kórokozó csak a burgonyát és a paradicsomot képes megbetegíteni, más burgonyaféle növényt nem. Képes ugyanakkor arra, hogy más, rokon Phytophtora fajokkal természetes hibrideket képezzen, amelyek több más növényt is, mint pl. a dohány képesek megfertőzni.

A betegség előfordulása, fontossága:
A burgonyavész, vagy ahogy Magyarországon jobban ismert, fitoftóra egyike a legveszélyesebb burgonyabetegségeknek. A világ minden országában elterjedt, ahol krumpli termesztés folyik. Az EU területén a nyugati és északi területeken rendszeresen jelentkezik, nedvesebb évjáratokban Európa teljes területén okoz járványokat. Mivel a gomba szaporodásához és a növénybe való bejutásához folyékony vízre va szükség, a déli államok általában kevesebbet szenvednek ettől a kórokozótól. Ugyanakkor, ha a környezeti tényezők kedvezőek, elegendő víz áll a kórokozó rendelkezésére, a déli országokban is képes endémiákat (helyi járványokat) kiváltani, bár ezt sohasem teszi a legforróbb nyári hónapokban. A gomba nem igazán szereti a nagy meleget, 30 °felett visszaszorul, vagy elpusztul.
A burgonyavész egész táblákon képes a növényállományt maradéktalanul kiirtani, emiatt nedvesebb éghajlatú területeken a kórokozó ellen feltétlenül szükséges védekezni. Képes egyes rendkívül fogékony fajták termesztését (ilyen pl. a Russet Burbank) csapadékosabb területeken teljességgel megakadályozni. A feltétlenül szükséges védekezések miatt a krumpli termesztés jövedelmezőségét nagymértékben lerontja. Ennek a gombának, bár nincs karantén státusban, nagyobb a jelentősége, mint jó néhány karantén kórokozóé.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:
A fitoftóra mind a burgonya növény lombozatán, mind pedig a gumókon okoz tüneteket. A fertőzött levelek olyanok, mintha le lennének forrázva, jellegzetes sötét szürkés-barnás-zöldes színt őltenek, hervadtan lógnak, később elszáradnak.

Kora hajnalban, vagy nagyobb csapadék után, amikor a levegő páratartalma igen meges, a levél már elpusztított részeinek határánál egy pár mm széles, fehéres gyűrű észlelhető, amely leginkább oldalról, alacsony szögből beeső fényben és oldalról nézve vehető könnyebben észre. Ez a gomba frissen képződött spóráinak tömege. A kórokozó úgynevezett obligát parazita, csak élő növényi szövetekben képes életben maradni és szaporodni.

A gumókon viszonylag kevés jellegzetes tünet látható kívülről, bár a beteg gumók héja esetenként barnább, gödrösebb, ráncoltabb lehet, mint az egészségeseké. A gumót keresztülvágva a gumó húsa barnás tarka, az elszíneződés a héj alól indul ki és terjed befelé, szélei nem élesek. Az elszíneződés tarka, gyakran nem folytonos, sosem képez a héjtól elkülönült gyűrűt a gumó húsában.

A burgonyavészt gyakorta összekeverik a burgonya Y vírusával. Való igaz, mindkét növénybetegség végső stádiumban kiterjedt lombszáradást okoz. A fitoftórára jellemző szürkés-barnás-sötétzöld árnyalat a vírusra egyáltalán nem jellemző. Sohasem a már elszáradt lombozatot kell megvizsgálni ahhoz, hogy a száradást okozó növénybetegséget azonosítsuk, hanem a szomszédos, már beteg, Az Y vírus a levelek fonákán vagy kicsike tintaszerű foltokat, vagy apró érelhalásokat okoz, melyre a fitoftóra nem képes. A burgonyavész foltjainak szélén ugyanakkor párás időben fehéres spórakiverődésből álló gyűrű alakul ki, amely semmilyen más betegségre nem jellemző. A burgonya alternáriás levélfoltossága is összekeverhető a fitoftórával, bár az alternária tipikusan a forró, száraz nyarak betegsége, míg a fitoftóra inkább a nedves, hűvösebb időjárást kedveli. Az alternária foltjai kisebbek, jellegzetesen sötétbarnák és a betegségre jellemzően koncentrikus mintázatúak, mindennemű fehéres gyűrű nélkül. A burgonyavésznek a krumpligumón okozott tünetei esetenként összekeverhetők más kórokozók tüneteivel. Fontos tudni, hohy a fitoftóra sosem képez fehér micéliumot sem a gumó külső részén, mint pl. a fuzárium, sem a gumó belsejében kialakított üregekben, mint pl. a fóma. A fuzáriumos rothadásnál általában a gumó sztólós vége fertőződik, vagy valamely sebfelület, a koncentrikusan besüppedő folton gyakori a penészkiverődés. A baktériumos betegségek vagy egy jól látható barna gyűtűt alkotnak a gumó héja alatt pár mm-re, vegy a gumót nedves, bűzös rothadás keretében semmisítik meg. Avírusos, vagy élettani eredetű vasfoltosság esetleg hasonlíthat a burgonyavész tüneteire, de a vasfoltosság sohasem a gumó héja felől indul.

A kórokozó életmódja:
A burgonyavész kórokozójának két, úgynevezett párosodási típusa (nevezhetjük akár hím - nőstény párnak) létezik. Amennyiben mindkettő jelen van a területen, úgy a kórokozó képes ivaros úton petespórákat (a szaknyelvben oospórákat) képezni és ebben a formában áttrelelni. A petespórák a kórokozó által elpusztított növényi szövetekben elszórva találhatók, mint a mazsola szemek a kalácsban. Csak egyféle párosodási típus jelenléte esetén az ivaros szaporodás és a petespórák képződése nem következik be. Ilyenkor a kórokozó a megfertőzött növényi szervekben (burgonyagumó, esetleg éretlen paradicsombogyó) micélium alakjában igyekszik átvészelni a telet. Délebbi államokban, a Földközi-tenger medencéjében, ahol enyhe a tél, a kórokozó által megfertőzött, de el nem pusztult növények is áttelelnek, és a képződő (ivartalan) spórákat a déli szél messze északra képes sodorni, újabb fertőzéseket, járványokat okozva. A fitoftóra könnyen terjedő betegség, gyorsan felütheti a fejét bárhol, amerre korábban sohasem észlelték. A petespórákkal való áttelelés mindamellett sokkal korábbi fertőzések kialakulását eredményezheti. Ennek veszélye most már Európa teljes területén általános, mivel a korábban ismert A1 párosodási típus mellett felbukkant A2 típus már mindenütt előfordul, így a kórokozó ivaros szaporodása és petespórás áttelelése mára teljesen közönségessé vált. A fitoftóra kórokozója képtelen életben maradni folyékony víz nélkül. Mind az ivaros, mind az ivartalan úton képződött spórák csírázásuk során kis ostoros rajzóspórákat fejlesztenek, melyek csak cseppfolyós vízben képesek mozogni, sőt életben maradni. Ezek a rajzóspórák a kórokozó fertőző alakjai. A rajzók aktívan mozogva keresik meg a lombozaton a légzőnyílásokat, a gumók lenticelláit, bár aktívan is képesek áttörni a növény egyed felső sejtjeinek sejtfalát.A növényzeten belül a micélium aktívan terjeszkedik, de csak a talaj szintje felett. A gumókat a talaj repedésein keresztül a csapadék, vagy az öntözővíz által lemosott spórák által fertőződnek meg, túlnyomórészt a nyitott lenticellákon át, direkt micéliumok útján a gumók a lombozat felől sosem fertőződnek.
A fertőzés után a gomba a sejtközötti járatokban él obligát parazita módjára, azaz csak élő növényi szövetekből, sejtekből képes táplálkozni. Egy rövid ideig a fertőzés után a gomba jelen van a növényben, de tünetmentesen. Ez az inkubációs idő. Néhány felszívódó készítmény még ilyenkor is képes a megbetegedés folyamatát megállítani, bár a kórokozó ellen az ilyen megkésett védekezések nem vezetnek jó eredményre. A fitoftóra az ivaros szaporodás révén rendkívül könnyen képes felhalmozni magában rezisztencia géneket, melyek megvédik egyes növényvédő szerek ellen, illetve virulencia géneket, amelyek alkalmassá teszik korábban rezisztens fajták magbetegítésére. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy apáink korának fitoftórája jószerével még köszönő viszonyban sincs napjaink kórokozójával. Régente csak egy-két ilyen gént lehetett találni egy-egy, a beteg növényekből begyűjtött kórokozó populációban, manapság akár több, mint tízet is. Sajnálatos módon ezek az úgynevezett komplex rasszok a leggyakoribbak jelenleg az EU teljes területén, így a növényvédő szerek és rezisztens fajták (főképp a vertikális, vagy másnéven rasszspecifikus rezisztenciával rendelkező fajták) esetében az az időtartam, amíg egy új, rezisztens rassz megjelenik, eléggé rövid.

Védekezés:
A fitoftóra elleni genetikai védelem rezisztens fajták alkalmazásával jelenleg még nem teljesen megoldott. Jó néhány rezisztens fajta van termesztésben, illetve termesztést lehetővé tevő fajtajegyzéken ( White Lady, Raja ), melyek vertikális rezisztenciával rendelkeznek jó néhány fitoftóra rassz ellen. E rezisztens fajták általában teljesen mentesek a betegség tüneteitől, de mindig fennáll a veszélye annak, hogy egy újonnan fellépő rassz az eddig egészséges növényállományt akár teljes egészében elpusztítja. Néhány más fajta, mint pl. a Santé, horizontális típusú rezisztenciával rendelkezik, vagyis minden rassz megbetegíti ugyan, de csak csekély, esetleg teljesen elhanyagolható mértékben. A rezisztencia típusát sem a fajtaminősítéssel foglalkozó Intézetek (Magyarországon az OMMI), sem a fajtát előállító, forgalmazó cégek nem közlik. A céges kiadványok gyakran csak a vertikális rezisztenciát tüntetik fel. A hivatalos leíró fajtajegyzékben a rezisztencia mértékét 1-9 ig terjedő skálával jelzik, ahol 1 a teljes rezisztenciát jelzi. Némi támpontot adhat az a tény, hogy a vertikális rezisztencia az adott rasszok ellen mindig teljes körű, a horizontális minden rassz ellen csak részleges. Ha a fajta mellett burgonyavész rezisztencia címszó alatt 1, vagy 2 szerepel, úgy nagy valószínűséggel vertikális rezisztenciával állunk szemben, amely összeomolhat egy új rassz fellépésekor. Ha 3, vagy 4 értéket találunk, akkor horizontális típusú rezisztenciával rendelkezik a fajta, amely tartós ugyan, de nedves, csapadékos, járványveszélyes időjárás esetén szükséges lehet a kémiai növényvédelemmel való kisegítés is.Nagyon sok olyan gombaölőszer van forgalomban, amely hatásos a burgonyavész ellen. Az olcsó, kontakt készítmények ( réz, ditiokarbamát hatóanyagok ) nagyon hatásosak akkor, ha az időjárás nem túl nedves, nincs járványveszély, a lombozat még nem záródott és így jól átpermetezhető. Az egyes készítmények tapadóképessége rendkíül fontos, főleg öntözött körülmények között. Jó néhány régebbi, főleg poralakú készítmény tapadóképessége minimális, már az első csapadékkal lemosódik a lombozatról, elveszítve ezáltal hatását. Más készítmények, mint pl. a Bravo szélsőségesen nagy tapadóképességükkel tünnek ki.
Nedves, csapadékos időjárás esetén, illetve a növény nagyon intenzív növekedési időszakában a kontakt készítmények hatása nem kielégítő.

A csapadék lemossa a kijuttatott szereket, a nedves talajona mindig vizes lombozat permetezése lehetetlen, a gyors növekedéssel pedig sok, új, védetlen lombfelület alakul ki.
Szélsőségesen nagy lombozatú fajták esetén a teljes lombozat megvédése kontakt szerekkel lehetetlen, a lombozatot nem lehet átpermetezni. Ilyen esetekben kell a szisztemikus, vagy más néven felszívódó készítményeket használni. Sok aktív hatóanyag és készítmény ( Ridomil, Sandofan, Tanos, Forum ) tartozik ebbe a csoportba, melyek hatékonysága kiváló. Ezek a felszívódó készítmények képesek meggátolni a kórokozó fejlődését a növényben még pár nappal a fertőzés után is, míg a kontakt szerek csak a növényen kívül hatnak. Ugyanakkor a rezisztencia kialakulásának fokozott veszélye miatt sohase használjuk ezeket a kitűnő készítményeket megkésve, kizárólag erre a gyógyító hatásra alapozva.
A védekezések során a kezelések időpontja nagyon fontos. Kontakt gombaölőszerek alkalmazása esetén a növényi felület mindvégig minél jobban vegyszerrel fedett kell hogy legyen. Ez a növény növekedési sebességétől és az időjárástól függően 7-14 napos permetezési fordulókat jelent. A felszívódó szerek jóval drágábbak, az ilyen programszerű kezelés nem célszerű, ha őket alkalmazzuk. Ilyenkor a kezelés időpontjának optimális esetben egy kissé meg kell előznie a fertőzés időpontját. Ebben az esetben az időjárási körülmények, az előrejelzés rendkívül fontos. Ha várhatóan hosszabb ideig csapadékos időjárás várható, járványveszély áll fenn, akkor a felszívódó készítményekkel kell mihamarabb védekezni.
Nagyon fontos dolog a szerrezisztencia kialakulásának megakadályozása, vagy legalábbis késleltetése. A kontakt növényvédő szerek alkalmazása során nem áll fenn, vagy csak nagyon kicsi a rezisztencia kialakulásának és ezáltal a szerek hatástalanná válásának veszélye. A felszívódó szerek használata során ez a veszély messze nagyobb. Nem szabad ugyanazt, vagy ugyanabba a hatóanyagcsoportba tartozó (pl. metalaxil-oxadixil-benalaxil csoport) növényvédő szereket egy tenyészidőszakban háromszor, vagy többször használni, még kontakt szeres kombinációban sem !

A jelenleg engedélyezett készítmények a következő táblázatban találhatók: