Kórokozó: Dohány "csörgő" vírus ( Akronim név: TRV )

Tápnövény: A vírus kb. 100 növényfajt képes megfertőzni, de főképp a dohányon, burgonyán, paradicsomon, más burgonyaféle növényeken károsít.

A betegség előfordulása, fontossága:
A dohány csörgő vírusa a világon mindenfelé előfordul, amerre krumplit, vagy dohányt termesztenek. A kórokozó ugyanakkor mindenütt csak szórványosan fordul elő, egyes években akár teljesen vissza is szorulhat, sohasem okoz általános, vagy helyi járványokat. A betegségnek csak helyileg van jelentősége, ott, ahol a vektor szervezetek (fonálférgek!) a talajban nagyobb egyedsűrűségben vannak jelen, mint általában.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:
A dohány csörgő vírusa a krumpligumó húsában sok, 1-20 mm nagyságú, általában sötétbarna, tapintásra nagyon kemény állományú foltot okoz, amelyek gyakran többé-kevésbé sugárirányba, vagy körkörös mintázatba rendeződtek. A kórokozó a levélzeten nagyon gyors hervadást és száradást okoz. Innen van a neve is, mivel a leveleket gyorsan, és oly mértékben szárítja el, hogy azok szél hatásárs zöröghetnek. A levélszáradás, nekrózis mindamellett lokális, sosem olyan kiterjedt, mint az Y vírus által okozott nekrózisok. A levélszáradás könnyen összetéveszthető az Y vírus okozta kártétellel, de a szomszédos, még részben ép leveleken sosem találni az Y vírusra jellemző apró érelhalásokat.
A gumóban jelentkező tünetek rendkívüli mértékben hasonlítanak az élettani vasfoltosságra, de a vírusos foltok általában sötétebbek, elhelyezkedésükben némi rendszer ismerhető fel. Szerencsére a dohány csörgő vírusa meglehetősen ritka kórokozó hazánkban, az élettani vasfoltosság sokkalta gyakrabban fordul elő, főképp száraz, forró nyarakon és erre a hibára hajlamos fajták ( Santé, Roko ) esetében.

A kórokozó életmódja:
A dohány csörgő vírusa a fertőzött burgonyagumókban, a fertőzött évelő gyomok áttelelő részeiben és a fertőzött fonálférgek testében telel át, ezek a fertőzési források. A vektorok (a Trichodorus és Paratrichodorus nemzetségbe tartozó, iszonyúan apró fonálférgek) szerencsére nem túlságosan gyakoriak talajainkban. E fajok szabadon élnek a talajban, vírusátvitelük kissé lassú. A vírus propagatív perzisztens típusú (ez meglehetősen ritka),azaz a vektorszervezetek utódai is öröklik a vírust a szülőnemzedéktől és ők is vektorként funkcionálnak a továbbiakban.

Védekezés:
A dohány csörgő vírusa annyira ritka, hogy ellene külön nem szükséges védekezni. A genetikai védelem nem eredményes, mivel a vírus ritkasága, kisebb jelentősége miatt ellene rezisztencianemesítés nem folyik. A folytonos gabona, vagy más egyszikű kultúra termesztés jelentősen csökkenti a fonálférgek számát a talajban, sőt a populáción belül a vírushordozók arányát is lecsökkenti.A vírusmentes, fémzárolt vetőburgonya használata szintén jó védekezési módszer. A zöldtrágyázás mustárral, vagy a még hatásosabb olajretekkel a vektor fajok számát nagyon radikálisan csökkenti a talajban. Amennyiben a talaj szélsőséges mértékben lenne fertőzött fonálférgekkel, úgy az engedélyezett nematicid (fonálféregölő) készítmények használata elméletileg elképzelhető. Azért elméletileg, mert hatásuk rendkívül jó ugyan, de ezek a kezelések borzasztóan drágák.
A használható készítményeket a burgonya cisztaképző fonálférgeinél külön táblázatban adjuk közre.