Kártevő neve: Burgonya cisztaképző fonálférgek

Közönséges cisztaképző fonálféreg ( Globodera rostochiensis )
Sápadt cisztaképző fonálféreg ( Globodera pallida )

Mindkét faj világszerte elterjedt, gyakorta együtt fordulnak elő és mindkettő karantén kártevő.

Tápnövény:
A két károsító fonálféregfaj tápnövényköre teljesen azonos. Megtámadják a burgonyát, paradicsomot, dohányt, padlizsánt a kultúrnövények közül, míg a gyomok népes csoportjából a különböző burgonyaféle növényeken, mint pl. a piros ebszőlő ( Solanum dulcamara, vagy a fekete csucsor ( Solanum nigrum ) jelennek meg. Ezek a fonálféreg fajok nem élnek meg a paprikán, chilin, egyéb, a Capsicum nemzetségbe tartozó burgonyaféle növényen.

A kártevő előfordulása, fontossága:
A burgonya közönséges cisztaképző fonálférge az EU teljes területén előfordul, a sápadt cisztaképző fonálféreg nem olyan gyakori, egyes államok, így pl. Finnország mentesek ettől a veszedelmes kártevőtől. Magyarországon a G. rostochiensis eléggé sok helyen, gócszerűen fordul elő. A Duna-Tisza közti homokhátság (Alsónémedi, Bugyi, Ócsa, Albertirsa, Nyársapát, Nagykőrös, Kecskemét körzete), Nógrád megyében Dejtár, csaknem a teljes Galga -völgye, Szabolcsban pedig Gávavencsellő környéke erősen fertőzött. A Globodera pallida csak Alsónémedi, Bugyi, Nyársapát körzetében került eddig elő, de további gyors terjedése várható.
Mindkét kártevő faj karantén kártevő, az EU növényegészségügyi szervezetének I/A2 listáján találhatók. Ezáltal a fertőzött területen szaporítóanyagot nem lehet termeszteni, az étkezési burgonya pedig csak mosás, vagy koptatás után hozható forgalomba.

A cisztaképző fonálférgek erős fertőzése törpe növényeket, a növényállományban kialakult hatalmas üres foltokat eredményez, amelyek hossztengelye a művelés irányával párhuzamos. A termésveszteség akár a 100 %-ot is elérheti, ezek a kártevők képesek teljes növényállományok maradéktalan kiirtására is.A kártevők viszonylag rövid ektoparazita ( külső parazita ) életszakaszukban a rezisztens fajtákat is megkárosíthatják, akár 30 %-os termésveszteséget is okozhatnak.

Néhány burgonyafajta elég erős levélsárgulással reagál a cisztaképző fonálférgek fellépésére. A hazánkban termesztett fajták közül a Cleopatra ilyen. Ugyanakkor levélsárgulást is nagyon sok más tényező, pl. nyomelemhiány, levegőtlen talaj, vírusok is előidézhetnek. Néhány más fajta, mint pl. a chipsnek való Tomensa korábbi virágzással reagál
( amely szintén foltszerűen jelentkezik ) a cisztaképző fonálférgek támadására. Ez a tünet azonban kevésbé feltűnő.

A fonálférgek kártétele következtében a gumók jóval kisebbek, ezáltal a termés is sokkalta kisebb lesz, mint a fonálféreg mentes földeken. Az egyetlen látható (bár eléggé jó szem kell hozzá! ), és teljes mértékben a cisztaképző fonálférgekre jellemző dolog a kifejlett nőstény egyedek testének színe a sztólókon és a gyökereken. A legfeljebb fél mm nagyságú, kifejlett nőstények a közönséges fonálféreg esetében sárga, a sápadt fonálféreg esetében fehér, esetleg beige színűek. A közönséges cisztaképző fonálféreg citromsárga nőstényét sokkalta könnyebb felismerni, mit a sápadt fonélféreg fehér nőstényét egy hasonlóan fehér sztólón. Mindenképpen a színre kell koncentrálni, egészséges krumpli gyökéren semmiféle citromsárga dolog sem lehet! Az idősebb lárvák mindkét fajnál fehérek, a kialakult ciszták mindkét fajnál barnák, földszínűek. A cisztaképző fonálférgek kártétele rendkívül sűrű, akár kócos hajgubancra emlékeztető gyökérszövedéket is eredményez. A kártételt végül is a lerontott gyökérzet miatt kialakult víz és tápanyagforgalmi zavar okozza a növényben.
Magyarországon a kifejlett nőstények már június közepétől jelen vannak a gyökereken, korábban hiába keresnénk őket, a jellemző színnel nem találkozhatunk. Túl későn, öreg növényeken nem nagyon érdemes keresgélni őket, az elhaló gyökérzet nem kedvez számukra. Ha jelen is voltak, már rég ciszta állapotban vannak a talajban.

A kártevő leírása:

Mindkét fonálféregfaj túl kicsiny ahhoz, hogy szabad szemmel könnyű lenne felismerni. A ciszták barna színűek, a talajban lehetetlenség őket felismerni. Alakjuk leginkább egy miniatűr Unicum-palackra emlékeztet. Körülbelül fél mm nagyságúak, kemény, sima felületű, fényes, hártyaszerű faluk van. A tojások nagyon aprók, hosszúkásak, bennük már egyszer megvedlett, 2. stádiumú, fertőzésre kész lárva található, amelyW betű alakban négybe van hajtva. A fiatal lárvák és a kifejlett hímek (meglehetősen ritkák) normál féreg alkatúak, az idősebb lárvák és a nőstények soványabb-dundibb zsák alkatúak. A közönséges cisztaképző fonálféreg kifejlett nősténye citromsárga színű, a sápadt cisztaképző fonálféregé pedig fehér - beige színű. Az összes többi fejlődési alak fehér, a ciszták p4edig barna színűek mindkét fajnál. Mindkét fajnak vannak patotípusai, patogenitás, azaz megbetegítő képesség tekintetében eltérő típusai. Ezek a védekezés szempontjából rendkívül fontosak. Mindkét fajnak Európában évente 1 nemzedéke van, de Dél-Európa azon részein, ahol a vegetációs időszak vagy nagyon hosszú, vagy két hosszabb ( tavaszi és őszi ) részre oszlik, 2 nemzedéke is lehetséges ( pl Olaszország ). Egyes évjáratokban hazánkban is elképzelhető 2 nemzedék, bár ez hivatalosan még nem nyert bizonyítást.

A kártevő életmódja:
A ciszták a talajban szétszóródva szabadon találhatók. A tojások ebben a keményfalú, nagyon ellenálló cisztában vannak, és akár (nagyon kis mennyiségben) 40 évig is életképesek maradhatnak. A cisztákban az életképes tojások mennyisége minden évben kb. 1/3-al csökken. A ciszták kb. 50 - 350 tojást tartalmazhatnak, mindegyikben egy már megvedlett, második stádiumú lárvával. Ezek a 2. Stádiumú lárvák a kártevők fertőző egyedei. A tojásból való kikelés akkor következik be, amikor a gyökerekből felszabaduló váladékok kapcsolatba kerülnek a cisztában nyugvó tojásokkal. A kikelt, úgynevezett inváziós lárvák maximum 20 - 40 centiméternyi távolságot képesek megtenni a talajban, de csak akkor, ha a talaj eléggénedves, mivel csak a talajszemcsék közötti vízfilmben képesek mozogni. A lárvák megkeresik a gyökereket, egy ideig kívülről táplálkoznak rajtuk (ez az ektoparazita szakasz is káros a növény számára! ), majd behatolnak a gyökérzet belsejébe. Ott a lárvák még 3 alkalommal vedlenek és belső parazita tevékenységet folytatnak. A 3. és 4. Stádiumú lárvák tehát a gyökér belsejében élnek, táplálkoznak. A lárvák jelenléte sok sejt összeolvadását eredményezi, ezekből a szüncítiumokból, óriássejtekből táplálkoznak az állatok. Rezisztens fajták esetében ezek az óriássejtek nem tudnak kialakulni, ezért a fiatal lárvák az endoparazita életszakasz elején egyszerűen éhenhalnak. A 4. Stádiumú lárvák hátsó testvégüket kidugják a gyökér szövetéből a szabadba. Az utolsó vedlés után a nőstények még dagadtabbak lesznek, bent marad feji végük a gyökérben, ott táplálkoznak továbbra is, de hátsó felük szabadon a talajba lóg. A hímek elhagyják a gyökeret. A talajban szabadon vándorolnak, majd nagyon rövid életük végén megtermékenyítik a nőstényeket. Szaporodás után a hím elpusztul, a nőstény egyed teste teljes mértékben felemésztődik, tojásokká alakul át,míg maga a nőstény elhal. Az elpusztult nőstény fala által védett tojáscsomó a ciszta, amely azután lehullik a talajba.
A burgonya cisztaképző fonálférgeinek több patotípusa is van, a közönséges cisztaképző fonálféregnek Európában 5, a sápadtnak 3 patotípusa ismert. A közönséges fonálféreg Ro1 jelű patotípusa messze a leggyakoribb világszerte, a legtöbb burgonyafajta ez ellen a patotípus ellen rezisztens. Az Ro 1 és Ro4, illetve az Ro2, Ro3, Ro5 patotípusok genetikai anyaga csaknem teljesen azonos, rendkívül szoros rokonságban állnak egymással, az ellenük való közös rezisztencia meglehetősen gyakori. Nagyon sok burgonyafajta pl. Ro1 és Ro4 ellen rezisztens. A sokkalta veszedelmesebb sápadt cisztaképző fonálféreg patotípusai közül a Pa1 csak Skóciában fordul elő. Nagyon ritka patotípus, de ellene kereskedelmi forgalomban levő rezisztens fajta nincs. A Pa2 és a Pa3 patotípusok sokkalta gyakoribbak, igen gyakran együtt jelennek meg és károsítanak. Magyarországon jelen pillanatban csak a Ro1 széles körű elterjedése és a Pa2 3 falura korlátozott elterjedése bizonyított, de újabb patotípusok fellépése bármikor bekövetkezhet. A Pa3 patotípus megjelenése a közeli jövőben egyáltalán nem lehetetlen, de a közönséges cisztaképző fonálféregnek is jelenhet meg új, akár több patotípusa is.
A két kártevő fonálféregfaj különböző patotípusai egymás mellett élnek a talajban, antagonizmus nincs köztük, legfeljebb verseny a táplálékért. A kártevők terjedése a talaj útján történik, bármilyen talajjal szennyezett anyag (gyökérzöldség, földes szaporítóanyag, művelőeszköz, vető és étkezési burgonya, stb.) alkalmas a fertőzés behurcolására. Alattomos kártevők, mivel a behurcolás után sokáig úgy szaporodnak a fonálférgek, hogy a növényeken alig okoznak tüneteket. Egyes laza talajú területeken a széllel (homokverés), öntözhető területeken az öntözővízzel ( pl. a Galga-völgye ) is terjedhet a kártevő.

Védekezés:
A vegyszeres, kémiai úton történő védekezés a cisztaképző fonálférgek ellen sohasem ad totális hatást. Mivel karantén kártevőkről van szó, teljesen mindegy, hogy egy esetleges védekezés után mennyi kártevő maradt életben, a lényeg az, hogy maradt, tehát a terület továbbra is fertőzöttnek tekintendő és ezt anövényegészségügyi hatóság nagyon szigorúan ellenőrzi is. Rendkívüli drágasága ellenére a kémiai védekezés mégiscsak szükséges akkor, ha a talaj rendkívül nagy mértékben fertőzött cisztákkal és a kártevő ektoparazita károsításától a termeszteni kívánt rezisztens fajtát meg akarjuk kímélni. Léteznek totális hatású és speciális felszívódó hatású nematicid ( fonálféreg ölő ) készítmények.A totális, tehát minden talajlakó élőlényt elpusztítani képes nematicidek a Basamid és a Nemasol, melyek bomlástermékei különböző nagyon toxikus cianid, cianát, stb. gázok. A készítmények aktív hatóanyaga a talajban levő vízzel lép kémiai reakcióba, a tulajdonképpeni. Ölőhatást kiváltó toxikus gázok ekkor képződnek.

A tényleges ölőhatással tehát a fejlődő gázok rendelkeznek, emiatt a talajt vagy fóliával kell takarni, vagy annyira belocsolni, hogy a felszínén kialakuló iszapréteg ( eléggé talajszerkezet romboló módszer és nem is minden talajon alkalmazható! ) meggátolja a hatékony gázok elillanását. E készítmények kb. 8 és 20 Celsius fokos talajhőmérsékleti tartományban használhatók eredményesen. Túl alacsony hőmérsékleten a hatás rendkívül lassú, túl magas hőmérsékletnél pedig a gázok minden próbálkozásunk ellenére is elillannak a talajból. A Basamid használata, miután szilárd, kristályos anyagról van szó nedvesebb talajt és mivel gyakorta nagy tömbökbe áll össze, aprítást ( pl. műtrágyaőrlőben ) igényel. Ezek a készítmények csak olyan talajon használhatók, ahol semmiféle kultúra, haszonnövény sincs (még viszonylag mélyen gyökerező gyümölcsfák sem!). Hatékonyságuk megfelelően gondos kivitelezés esetén igen jó, akár 90 - 95 % is lehet. A termesztőknek a talaj toxikus gázoktól való mentességét a termesztés előtt ellenőrizniük kell bioteszttel. Ez lényegében egy gyorsan kelő növény ( saláta, mustár, retek, zsázsa ) magjainak elveése a kezelt talajba. Bárminemű csírázási probléma esetén a talajt tárcsával, rotációs kapával át kell forgatni, szellőztetni, és 1 hét várakozás után ismét tesztelni. Haszonnövényt csak problémamentes bioteszt után szabad a területre vinni. A módszer talajhő és időigényessége miatt korai primőr termesztésben nem alkalmazható. A szisztemikus, azaz felszívódó nematicidek tulajdonképpen olyan nagyon hatékony rovarölőszerek, amelyek a különböző rovar kártevők mellett a különböző fonálférgeket is eredményesen, jó hatékonysággal pusztítják. Nematicid kezelés esetén tehát nem kell külön rovarölő szerrel is még védekezni a talajlakó kártevők ellen. Ezek a felszívódó hatású talajfertőtlenítő készítmények általában nagyon mérgezőek, vagy karbamátok, mint pl az oxamyl hatóanyagú Vydate, vagy szerves foszforsavészterek, mint a fosztiazát hatóanyagú Nemathorin. Ezeket a granulátumokat a gyökérzónába kell kijuttatni ültetéskor, vagy ültetés előtt. Felszívódó jellegük, általában nagy hatástartamuk miatt primőrtermesztésben nem igazán használhatók. Túl száraz talajban felszívódásuk gátolt, hatékonyságuk nem kielégítő. A nematicid kezelések, bármely hatóanyagról, vagy szerről legyen is szó, képesek igen jó, 90 % feletti hatékonysággal pusztítani a kártevőket, ugyanakkor hátrányuk hogy igen drágák,
És a sápadt cisztaképző fonálféreg ellen kisebb hatékonyságúak. Többszöri használatuk a talaj cisztaképző fonálféreg populációjából a Globodera pallida lassú kiszelektálódásához vezethe.

A felhasználható nematicid készítmények a következő táblázatban olvashatók:

A metilbromid gázzal végzett talajgázosítás, amely korábban Magyarországon is eléggé elterjedt gyakorlat volt fonálférgek ellen ( bár inkább hajtatásban alkalmazták ), szintén hatékony módszer, de alkalmazása az EU-ban környezetvédelmi okokból tilos. Rendkívül költséges volta miatt a burgonyatermesztés egyébként se nagyon élhetne ezzel a védekezési lehetőséggel. A genetikai növényvédelem rezisztens fajták alkalmazásával nagyon elterjedt, bevált, hatásos védekezési módszer, bár nem csodaszer a fonálférgek ellen. Nagyon sok rezisztens fajta található az EU fajtalistán, de az egyes nemzeti fajtalistákon, ajánlati listákon ( ilyen hazánkban jelenleg még nincs ) is. Azt, hogy egy adott fajta mely patotípusra, vagy patotípusokra rezisztens, a leíró fajtajegyzékben, illetve a fajtatulajdonosok, forgalmazók által szerkesztett kiadványokban is feltüntetik. A rezisztens fajta termesztése a legegyszerűbb és legolcsóbb védekezési módszer, bár használatának vannak korlátai. Erős fertőzésnél a kártevők ektoparazita életszakaszukban számottevően károsíthatják a rezisztens fajtát is, ennek kivédésére kémiai védekezés szükséges.
A rezisztens fajta termése éppúgy karantén szabályozás alá esik, mint a többi fajtáé a fertőzött területen, a termés csak mosva, vagy koptatva hozható kereskedelmi forgalomba, a vetőgumótermesztésből a területet kizárják. Mivel a talajban élő fonálféreg populáció sohasem homogén, azonos típusú ( pl. csak Ro1 ellen rezisztens ) fajták állandósult termesztése új patotípusok,esetleg a sokkalta veszedelmesebb sápadt cisztaképző fonálféreg kiszelektálódásához és váratlan megjelenéséhez vezehet. Jelenleg Magyarországon már nem lehet fogékony fajtát állami elismerésben részesíteni. A legtöbb rezisztens fajta vagy csak Ro1, vagy Ro1 és Ro4 ellen rezisztens. A nagyon veszedelmes Globodera pallida ellen csak a Pa2 patotípusra rezisztens Santé fajta áll a termelők rendelkezésére. A Pa3 patotípus várható kiszelektálódása esetén jelenleg nincs a hazai fajtaválasztékban olyan fajta, amely rezisztens lenne ez ellen a patotípus ellen. A burgonya abszolút káros, helytelen monokultúrás termesztése ( amely egyes primőrtermesztő körzetekben, pl. Budapesttől délre igencsak bevált gyakorlat ) az új patotípusok kiszelektálódását és felszaporodását rendkívül felgyorsítja. A sápadt cisztaképző fonálféreg megjelenése mind ilyen helyekhez köthető.
A rezisztens fajták termesztése ugyanakkor nemcsak a burgonyatermesztést teszi lehetővé a fertőzött területeken, hanem jó, akár 80-85 %-os hatékonysággal irtja is a kártevőket. A fonálféreg lárvák kikelnek ugyanis a tojásból, csökkentve ezzel e talaj fertőző anyag potenciálját, de nem tudván befejezni fejlődésüket új egyedek nem keletkeznek. A burgonya termesztésének szüneteltetése végül is egyértelműen hatásos módszer, mivel mindennemű szelekciós veszély nélkül csökkenti a kártevők egyedszámát a talajban, csak éppen túl lassú, minimum 10-15 év, de lehet, hogy egy fél évszázad kell a kártevő teljes kiirtásához. A burgonyatermesztésre már ráállt, megfelelő gépparkkal, tárolóval rendelkező termelőknél a nagyértékű eszközök , gépelk kihasználatlansága miatt ez a módszer rendkívül költséges.
Elméletileg lehetséges, az EU egyes tagországaiban, pl. Angliában gyakorta alkalmazott védekezési eljárás a szélsőségesen korai, esetleg fogékony fajta termesztésbe vonása. A védekezési módszer lényege az, hogy a burgonyát még azelőtt betakarítják, mielőtt még a kártevő életciklusát be tudná fejezni. Hazánkban ez a védekezési lehetőség jelenleg tilos. A szokásos újkrumpli-fajtánál, a Cleopátránál jóval rövidebb tenyészidejű fajta kellene hozzá és a hazai termesztői fegyelem sem megfelelő ehez a védekezéshez, amely mindenképpen a helyileg illetékes növényegészségügyi hatóság szoros ellenőrzése mellett folyik, ahol engedélyezett. Mivel nagyon perzisztens kártevőkről van szó (amelyeket, ha már egyszer behurcoltuk, megszabadulni tőlük majdnem lehetetlen), a behurcolás megelőzése létfontosságú. Fertőzött területek körzetében kerülni kell minden olyan tárgy, eszköz, növényi anyag,stb. használatát, termőföldünkre való bevitelét, amely idegen helyről származó talajjal fertőzött. A burgonya cisztaképző fonálférgeinek behurcolása ellen sokkal egyszerűbb (és olcsóbb). Védekezni, mint a már megtelepedett kártevőket kiirtani, vagy velük együtt élni. Sajnos, terjedőben levő kártevők, jelentőségük hazánkban folyamatosan növekszik.