Betegség neve: Fómás szárazkorhadás

Kórokozó: Phoma exigua varietas foveata
A kórokozó egy Magyarországon viszonylag ritka, hiányos fejlődésmenetű gomba, amelynek ivaros alakja még ismeretlen. Ez a talajból támadó kórokozó jelenleg nincs karantén listán az EU-ban, de az EPPO nemzetközi növényegészségügyi szervezet A2 listáján szerepel, tehát karantén kórokozó.

Tápnövény: A kórokozó mindenekelőtt a burgonyát támadja meg, de nagyon ritkán a cukorrépán, őszi és tavaszi árpán, borsón és lucernán is előfordul.

A betegség előfordulása, fontossága:
A betegség Európa északi, keleti, délkeleti és nyugati részein fordul elő, másutt behurcolása után 1 éven belül eltűnik. A kórokozó gomba kedveli a száraz, hűvösebb időjárási körülményeket, de magas talajnedvességet igényel. A betegség általában már a szántóföldön megtámadja a burgonyát, de a kórfolyamat a raktárakban fejeződik be és teljesedik ki. Legnagyobb kártételét a raktárakban való terjedése során okozza.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:
A kórokozó kisméretű, barna, ovális foltokat okoz a szár alapi részén a levélnyelek töve környékén, amely azonban dús lombozat, fejlett növényállomány esetén nehezen, vagy csak alig vehető észre. A kicsiny, barna foltokon számos apró, 0,1 mm nagyságú fekete pont észlelhető -fiatal, még kialakulóban lévő foltoknál ez a tünet nem jelentkezik! - , ezek a piknídiumok, a gomba ivartalan szaporodását biztosító termőtestjei.

A gumókon sokkalta nagyobb feketés foltok találhatók, a foltok területén a gumó héja alatt néhány kisebb-nagyobb üreg található, melyek belülről sötétek, feketések, belső felületüket fehér, később esetenként lilás színű micélium borítja. Sokszor mire a gombára egyébként nagyon jellemző ibolyáslila színű micélium kialakulna, már több hét, esetleg hónap is eltelik, a gumó teljes egészében elhal és kidobják, megsemmisítik. Sokkalta gyakoribb a gumó húsában képződött üreg, belül fehér micéliumbevonattal. A burgonya növény szárán kialakult tünetek esetleg összekeverhetők a baktériumos feketelábúsággal, vagy a burgonyahimlő okozta fehérharisnyássággal, ha már a micélium lekopott a foltokról, de egyik sem okoz kis foltokat. Ezek a kórokozók általában hervadást is okoznak, míg a fóma nagyon ritkán hervasztja le a lombozatot. A fómás korhadás foltjai mindig barnák, a feketelábúság fényes fekete, a himlő eleinte fehér, később ( a micélium alatt) sötétbarna, majdnem fekete elszíneződést okoz. A feketelábúság erős szaggal jár, míg a fómás korhadás szagmentes. A fómás szárazkorhadás gumótünetei leginkább a fuzáriumos szárazkorhadással téveszthetők össze, bár a fuzáriumos foltokban a gumó héja általában koncentrikusan ráncolt, nincs üregképződés a gumó húsában és a minden esetben fehér micélium a gumó héján kívül helyezkedik el. A fómás szárazkorhadás ritkán jár gumóhéj-ráncossággal, gyakorta képez üregeket és a micéliumbevonat sohasem kívül, hanem mindig a képződött üregek belsejében helyezkedik el. A gumó fertőzött részeinek elfeketedése az egyetlen közös tünet. A fuzáriumos szárazkorhadás Magyarországon sokkalta gyakoribb betegség, mint a fómásd szárazkorhadás és a fómás megbetegedéssel ellentétben nem karantén betegség.

A kórokozó életmódja:
A betegséget okozó gomba a talajban visszamaradt árvaburgonyában micéliumos alakban, a talajban szabadon spóra, vagy micélium alakjában, a vetőgumó felületén spóra alakjában, vagy a fertőzött vetőgumóban micélium alakban telel át. Ez utóbbi gyakorta tünetmentes, látens áttelelés, a kórokozó a gumót csak minimális mértékben károsítja ilyenkor. A fertőzött gumó, vagy a talaj útján megfertőződött hajtások fertőzött szárakat fejlesztenek, melyeken a barna foltokban tömegesen alakulnak ki a gomba szaporító képletei, a piknídiumok. A belőlük kiáramló spórák a vegetáció végén, vagy a betakarítás során fertőzik a gumókat. A piknídiumok képesek a szárat is megfertőzni, de ez a fajta terjedés a kórokozó számára nem jelentős. A gomba spórái a gumókat a sebzéseknél, vagy a nyitott lenticelláknál, légzőnyílásoknál fertőzik. A gomba a raktározás során micélium szövedéke útján agresszívan terjed, főképp a túl száraz, hideg raktárakban. A gomba micéliuma 1-2 évig, spórái 1 évig életképesek a talajban.

Védekezés:
A kórokozó karanténbetegség, ezért szántóföldön való észlelése esetén ( pl. a vetőgumó termesztés során végzett hivatalos szemlék alkalmával ) a terület a szaporítóanyag termesztésből való kizárásra kerül. Étkezési, ipari, vagy takarmányozási célra a hatóság (a helyileg illetékes Növény és Talajvédelmi Szolgálat) a termés felhasználását bizonyos kikötések mellet engedélyezheti. A kórokozó ellen genetikai védelem nincs, rezisztens fajták nem állnak a termelők rendelkezésére. A betegség ritkasága miatt nem tárgya a rezisztencia nemesítésnek. Az államilag ellenőrzött, fémzárolt vetőgumó használata jó védekezési lehetőség, mivel az ilyen vetőgumó tételek államilag szavatoltan mentesek ettől a kórokozótól. A burgonyatermesztésben engedélyezett csávázószerek jó hatékonysággal csökkentik a fertőzött gumóból, illetve a talajból kiinduló fertőzést. Csak a felszívódó csávázószerek hatékonyak, az engedélyezett kontakt készítmények csak minimális hatékonysággal rendelkeznek a fómás szárazkorhadás ellen, csak a talajból kiinduló fertőzést tudják megakadályozni.

A használható készítmények a következők:

A benomil hatóanyag külföldi adatok szerint nem kielégítő hatású a fómás szárazkorhadás ellen, ezért ez ellen a hazánkban ritka kórokozó ellen az Agrocit csávázás kevésbé eredményes.
Ha már jelen van a betegség a táblán, a minél korábbi betakarítás, illetve a gumóknak túl nedves talajban való hosszas tárolásának elkerülése jelentős mértékben csökkenti a fertőzés és a kártétel mértékét. Sokáig nedves talajban a gumók légzőnyílásai, lenticellái nyitva vannak, kiváló fertőzési kaput biztosítva a fómás betegség fertőzéséhez.