Betegség neve: Poros varasodás

Kórokozó: Spongospora subterranea
Ez az alacsonyabbrendű, talajban lakó nyálkagomba jelenleg nem karantén kórokozó, bár jelenléte az export tételekben tiltott. A nagyon nedvességkedvelő kórokozó csak Európa nedvesebb, csapadékosabb területein bír jelentőséggel, a forró, száraz mediterrán területeken sohasem károsít.

Tápnövény: A kórokozó mindenekelőtt a burgonyán él, de ritkán más burgonyaféle haszon- és gyomnövényen is előfordul.

A betegség előfordulása, fontossága:
Ez a talajlakó gomba Európa nyugati és északi területein él, ahol a tengeri, vagy a magashegységi klíma következtében számára elegendő csapadékhoz, vízhez jut. Sohasem károsít a mediterrán területeken, ha mégis behurcolják, nemsokára elpusztul a nagy meleg és az aszály következtében. Közép-Európában a vegetációs időszakot csak hegyvidéki területeken képes átvészelni. Jelentősége nem túl nagy, bár jelenléte az export árúban és a szaporító anyagokban tilos, kizáró ok. Egyedül a kellően csapadékos területeken és erősen fertőzött talajokon képes számottevő kártételt okozni. Károsítása alapvetően minőségi jellegű, a fertőzött tételek kinézete olyan siralmas, hogy piaci értékesítésük gyakorlatilag lehetetlen.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:
A kórokozó kizárólag a gumókat támadja meg. A burgonya gumó héján 1 - 4 centiméteres kerek, halovány folt alakul ki, amely esetleg enyhén kiemelkedik. A folt közepén a gumó héja egy idő után felreped, a repedés gyakorta csillag alakú. A repedés alatt egy barnás színű, 1 - 2 cm mély, száraz üreg keletkezik, melyet barna színű, száraz por tölt ki. A poros varasodást könnyű összekeverni a közönséges varasodás púpos változatával annak, aki még sosem látott poros varasodással fertőzött burgonya gumót. Főképp a fiatal, még nem teljesen kialakult tünetek keverhetőek könnyen. A közönséges varasodásnál a kiemelkedés tetején durva, hálózatos mintázat van, a poros varasodásnál vagy még nincs mintázat, vagy ha van, az csillag alakú. A poros varasodásnál a kiemelkedés alatt üreg van, száraz, lisztszerű, barna porral kitöltve, míg a közönséges varasodás púpos változatánál a kiemelkedést a gumó húsa alkotja, csak a berepedezett gumóhéj barna színű.

A kórokozó életmódja:
A kórokozó talajgomba túlélő spóra gömböcskék formájában telel át a talajban, vagy fertőzött gumóként a raktárakban, esetleg fertőzött árvaburgonyaként a talajban, bár így terjedése alig biztosított. A fertőzött talaj és a fertőzött vetőgumó a fertőzési források. Az áttelelő spóracsoportok ostoros rajzóspórákat fejlesztenek, melyek megtámadják a gumók légzőnyílásait. Bejutva a növénybe a rajzóspórák elvesztik ostoraikat, behatolnak a sejtekbe és ott amőba módjára élnek, táplálkoznak. A sejt elhalása előtt a folyamat újraindulhat újabb rajzóspórák kialakulásával. A sejtek elhalása után az amőbaszerű szervezetek önálló sejtfalat fejlesztenek, úgynevezett plazmódiummá alakulnak és kerek spóralabdává állnak össze. Ez az a barna por, amely a poros varasodás kavernáit kitölti, a kórokozó túlélő formája. A poros varasodás kórokozója vagy fertőzött gumóval, vagy spórákkal fertőzött talaj által beszennyezett művelő eszközökkel, földes terményekkel, szaporító anyagokkal, stb. terjed.

Védekezés:
A poros varasodás ellen sem a genetikai, sem pedig a kémiai növényvédelem nem képes kielégítő megoldást nyújtani. A kórokozó ellen nem folyt és nem folyik ma sem rezisztencia nemesítés, így tehát rezisztens fajták sincsenek, bár az egyes fajták között némi fogékonyságbeli különbség megfigyelhető. A csávázószerek nem képesek megvédeni a fertőzéstől az újonnan kötött gumókat. A megfelelően hosszú, legalább 4 éves vetésváltás, az államilag szavatoltan fertőzésmentes vetőgumó használata, a bizonyosan erősen fertőzött területeken a burgonyatermesztés tartós szüneteltetése jó védekezési módszer a kórokozó ellen. Ugyancsak fontos a megfelelő, kiegyensúlyozott növénytáplálás is. Túl sok nitrogén jelentékenyen növeli a fertőzés mértékét a szövetek fellezulása miatt, ugyanakkor a kálium domináns trágyázás a fertőzést számottevően csökkentheti. Jobb megelőzni a károsító behurcolását, ez a még nem fertőzött földeken a legfontosabb feladat. Kerülni kell minden idegen, talajjal akár csak kismértékben szennyezett dolog használatát. Ha a betegség hazánkban esetleg meg is jelenik, a termelők egyedüli teendője a burgonyatermesztés pár évig tartó szüneteltetése. Nálunk csak szélsőségesen csapadékos évben képes a kórokozó fennmaradni, szaporodni, már az átlagos évjáratok is olyan szárazak a kórokozó számára, hogy gyorsan elpusztul. Nagy károkat ez a betegség Magyarországon sosem fog okozni.