Betegség neve: Ezüstfoltosság

Kórokozó: Spondylocladium atrovirens
A hiányos fejlődésmenetű gomba majdnem minden talajban jelen van, Európa szerte gyakori, mindenütt okoz kisebb-nagyobb károkat. Nem karantén betegség, sohasem okozza teljes állományok pusztulását, inkább raktári, mint szántóföldi betegség.

Tápnövény: Burgonya

A betegség előfordulása, fontossága:
Az ezüstfoltosság kórokozója az EU valamennyi jelenlegi és csatlakozó államában előfordul. Csak azok a földterületek mentesek tőle, ahol még sohasem termesztettek burgonyát. A kórokozó kedveli a hűvösebb, nedvesebb talajokat, de a mediterrán területeken is előfordul, bár valamivel kisebb mennyiségben. A kórokozó a szántóföldön támadja meg a burgonya gumóját, de a fertőzésa raktározás során hatalmasodhat el. A túl nedves és nem eléggé hideg tárolási körülmények szélsőségesen erős fertőzések kialakulásához vezetnek. A betegség jelentősége kisebb, mint a többi, eddig bemutatott betegségé, bár nagyon elterjedt. A kórokozó nem okoz gumórothadást, bár ( eléggé alattomos módon ) a tárolási veszteséget rendkívül megnöveli, a gumók fonnyadtak lesznek, a súlyosan fertőzött gumók cérnacsírákat fejlesztenek. A kiterjedt, nagy foltok a gumók felületén általában kevésbé vehetők észre, illetve gyakoriságuk miatt nem is tünnek fel, az átlag fogyasztó már "megszokta" őket. A kialakult foltok ha kismértékben is, de csökkentik az áru piaci értékét.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:
A kórokozó a gumó héján nagyméretű, ólom, vagy ezüstfényű foltokat okoz, amely a sárga héjú fajtákon az eredeti héjszínnél sötétebb okker-barnás foltként jelentkezik.

Legjobban a foltok a sötétvörös héjú fajták gumóin ismerhetők fel, mint pl. a Murato. A foltok általában nehezen észrevehetők, bár a felismerést megkönnyítheti, ha a gumó héját megnedvesítjük, és oldalról, alacsony szögben nézzük a gumó felszínét. Még kevésbé könnyű a foltok felismerése az öreg, cserhéjú gumók esetében, illetve a tipikusan durva, russet típusú héjjal rendelkező fajták ( Shepody, Russet Burbank, Innovator ) gumóin. A simahéjú gumókon, főképp, ha a gumó héja nedves, a foltok csillognak, mint egy tükör. A kórokozó micéliuma nem látható szabad szemmel a foltokon. Az ezüstfoltosság nagy valószínűséggel összetéveszthetetlen más betegségekkel, egyedül a betegség jelenléte nehezen ismerhető fel néha.

A kórokozó életmódja:
Az ezüstfoltosság kórokozója vagy a raktározott gumókon micélium és konídiospóra, a talajban maradt árvaburgonya felületén micélium, vagy a talajban szabadon élve micélium formájában telel át. Mind a fertőzött talaj, mind pedig a fertőzött vetőgumó alkalmas fertőző forrás. A gomba micéliuma támadja meg a gumó héját, nem igényel a fertőzéshez sebeket, vagy nyitott légzőnyílásokat. A fertőzési folyamat a raktárakban folytatódik, sőt gyakran felerősödik. Raktározás során fontosabb a micélium általi direkt terjedés, mint a konídiumok útján való terjedés. Bár a betegséggel a raktározás során lehet leginkább találkozni, nem raktári betegség, szabadföldön károsít, úgy hurcoljuk be a raktárakba, ahol tápnövénye nélkül nem tudna fennmaradni.

Védekezés:
A betegség oly gyakori és az általa okozott szántóföldi kártétel általában olyan csekély, hogy a direkt e betegség elleni védekezés önmagában messze nem éri meg.
Jó néhány fajta van, amely kellő mértékű toleranciával rendelkezik a betegség ellen. Az ezüstfoltosság elleni rezisztenciára, illetve a betegség iránti fogékonyságra vonatkozó adatok a leíró fajtajegyzékben találhatók meg. Az államilag ellenőrzött, fémzárolt vetőgumó alacsony fertőzöttségű, a megengedett fertőzés az egyes államok szabványai szerint eltérő. Ugyanakkor a nagyon alacsony fertőzöttségű szaporító anyag is súlyosan elfertőződhet a tárolás során, ezért a vetőgumó tárolására különös gondot kell fordítani. A csávázószerek, amelyek a burgonyahimlő ellen is hatásosak, jó hatékonysággal rendelkeznek az ezüstfoltosság ellen is. Ugyanakkor hatásuk a vegetáció végére már elmúlik, így a középkései, kései fajták védelmét már csak részlegesen biztosítják, a késői fertőzések ellen pedig egyáltalán nem nyújtanak védelmet. Totális hatású talajfertőtlenítők használata során ez a kórokozó is nagyon megritkul a talajban, de ezek a kezelések iszonyúan drágák, csak más, sokkalta fontosabb károsító fellépése esetén éri meg használatuk.