BURGONYA SZTOLLBUR

Kórokozó: Sztollbur fitoplazma
Ez a burgonyát károsító szervezet is szabad szemmel láthetetlen, akárcsak a vírusok, néhány tulajdonságban hasonlít is rájuk, de genetikai állománya és felépítése eltér a vírusokétól.

Tápnövény:
A sztollbur jó néhány burgonyaféle termesztett növényen ( krumpli, paradicsom, paprika, padlizsán, dohány ), valamint gyomon is elõfordul. Gyakori olyan, nem burgonyaféle gyomnövényeken is, mint pl. az apró szulák ( Convolvulus arvensis ), vagy a különbözõ herefélék ( Trifolium spp. ).

A betegség elõfordulása, fontossága:
A burgonya sztollburos betegsége Európa déli, keleti és középsõ részein gyakori, de Törökország és Izrael is fertõzött. A kórokozó viszonylag ritkán okoz kiterjedt járványokat, bár 2002-2003-as magyarországi kártétele már helyenként járványos méreteket öltött. A forró, száraz nyarak betegsége, amikor a terjesztõ vektorok
(kabócák ) egyedszáma és aktivitása nagyobb, mint más évjáratokban. Szélsõségesen száraz, meleg években a sztollbur nagyon nagy, akár 80 %-os termésveszteséget is okozhat és a maradék termés ( fõleg a kései fertõzések után ) is fonnyadt, gumiszerû, piaci értékesítésre alkalmatlan lesz.

Tünetek, összetéveszthetõ betegségek, elváltozások:

Lilás piros elszínezõdés a fonnyadó hajtások csúcsán A kórokozó egy fokozatosan kialakuló hervadást, majd száradást idéz elõ a megtámadott burgonyanövényen.A levelek egy kissé felfelé sodródnak, kanalasodnak, enyhe pirosas-lilás színt öltenek. A levelek kissé sárgásak, a pirosas elszínezõdés általában csak a hajtás csúcsán, a fiatal leveleken figyelhetõ meg, de nem mindig. Egészségesen is antociános, lilás levelû fajtáknál ( Dura, Symphonia ) ez az elszínezõdés sokszor nehezen észlelhetõ, A burgonya növény szárán a levélhónaljakból új szárak törnek elõ tömegesen, a lombozat besûrûsödik, boszorkányseprû alakul ki. Az újonnan kialakuló hajtások töve gyakorta hagymaszerûen duzzadt, ritkábban hajtás helyett kisebb, zöld gumócskák, a hajtásgumók alakulnak ki.

 

Fonnyadó ráncos gumókA gumók, megvastagodások is gyakran lilás színûek. Késõbb a növény a hervadás végén elszárad. A gumók fonnyadtak, ráncosak, gumiszerûek Az ilyen fertõzött gumók általában cérnacsírákkal hajtanak ki, termést nem fognak hozni. Ritkán a virágokon is jelentkeznek tünetek, a virágok torzulnak, zöldes színûek lesznek.
A gumón kialakuló tünetek, a gumiszerû, hosszirányban ráncos gumók összetéveszthetetlenek. Semmilyen más kórokozó nem képes "gumigumók" képzésére.
A lombozaton kialakuló tünetek hasonlítanak a burgonyahimlõ ( Rhizoctonia solani ), illetve a nyári hervadás ( Colletotrichum coccodes ) tüneteire. A nyári hervadás nem hoz létre sem lilás pirosas elszínezõdést, sem megvastagodott hajtástöveket. A burgonyahimlõ lombtünetei nagyon hasonlóak a sztollbur tüneteire, bár a lilás elszínezõdés a sztollbur esetében sokkalta gyakoribb és intenzívebb. Ilyenkor a gumiszerû gumók megléte, vagy hiánya a döntõ bélyeg a betegség felismeréséhez.


A kórokozó életmódja:
A kórokozó a megfertõzött vetõgumóban , illetve az évelõ gyomnövényekben telel át. Mivel a fertõzött vetõgumó életképtelen cérnacsírákkal hajt ki, ennek az áttelelési formának nincs jelentõsége.

Annál inkább a gyomoknak, melyek közül hazánkban az apró szuláknak van döntõ jelentõsége. A kórokozót vektorszervezetek, mégpedig különbözõ kabócák viszik át a szulákról a burgonyára. Az egyik leggyakoribb vektor a mindenütt közönséges Hyalesthes obsoletus faj.
A kórokozó perzisztens, tehát a betegség átviteléhez számottevõ idõ szükséges. Mivel mind az átvitel idõigényes, mind pedig a betegség inkubációs ideje ( a fertõzés és az elsõ tünetek megjelenése közötti idõszak ) nagyon hosszú ( másfél - két hónap ), a tünetek általában nyáron, a tenyészidõszak második felében jelentkeznek.

Védekezés:
A burgonya sztollburja ellen rezisztencia nemesítés nem folyik, tehát a betegség ellen rezisztens fajták sincsenek.
Az államilag ellenõrzött, fémzárolt vetõgumó szavatoltan mentes ettõl a kórokozótól, de ez csak a cérnacsírás, és késõbb elhaló, tõhiányt okozó gumóktól véd, a mentes szaporítóanyag a táblán, nyáron fertõzõdik el.
Az inszekticides állományvédelem a vektor kabócák ellen hatásos, de eléggé költséges, ezért direkt csak a sztollbur veszély miatt külön nem szokás permetezni. A burgonyabogár ellen engedélyezett készítmények mind alkalmasak a kabócák visszaszorítására, kivéve a Bacillus thuringiensis biopreparátum hatóanyagú Novodort, a specifikus gyomormérgeket
( Regent, Bancol, Padan ) és a rovar növekedés és fejlõdésszabályozó készítményeket ( Ekos,
Match, Nomolt és még néháy készítmény ).
A tábla és környezetének hatékony gyommentesítése, különös tekintettel az évelõ apró szulákra nagyon jó hatékonysággal képes a fertõzést visszafogni. A folyamatos odafigyelés a szulákra és a folytonos védekezés eredményeként a fertõzöttség egy nagyon alacsony, számottevõ gazdasági kárral nem járó szintre fog lecsökkenni.