Kórokozó: Burgonya gumóorsósodás viroid ( Akronim név: PsTVd )
A kórokozó viroid lényegében egy csupasz, fehérjeburok nélküli nukleinsav darabka, amely képes önálló "életre" , azaz élő növényi sejtekben történő szaporodásra. A betegség szerencsére nagyon ritka, számos törzse közül a legtöbb enyhe, csak alig virulens.

Tápnövény:
Burgonya, paradicsom, több vad Solanum faj, mint pl a fekete ebszőlő (Solanum nigrum), vagy a piros ebszőlő (Solanum dulcamara).

A betegség előfordulása, fontossága:
Az Európai Unió jelenleg mentes a kórokozótól, amely minden európai növényegészségügyi szervezet karantén listáján szerepel. Jó néhány keleti, északkeleti állam, köztük az EU-hoz csatlakozó állam is (Oroszország, Fehéroroszország, Lengyelország). A betegség fontosságát ritkasága és általában enyhe lefolyása miatt a kkórokozó karantén státusa adja. A burgonya gumóorsósodás viroidja jelenleg az EU karanténlistáján I/A1 besorolású (ez a legveszélyesebb kategória, az EU területén elő nem forduló betegségek tartoznak ide). Lengyelországnak az EU-hoz történő csatlakozásával ez a betegség várhatóan az I/A2 listára fog átkerülni, de a karantén státusa sosem fog megszünni.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:
A gumóorsósodás viroidjának enyhe és avirulens törzsei a burgonya növényen nem okoznak szemmel észlelhető tüneteket, bár a kórokozó latens ( rejtőzködő ) formában bennük van. A ritkább, virulens törzsek a hajtások végét az óramutató járásával egyező irányba megcsavarják, a hajtásrendszer felállóbb jellegű lesz.A levelek hosszúkásak, sötétzöld színűek, gyakorta antociános lilás árnyalatúak. A levélhónaljakból kihajtó oldalhajtások miatt a hajtásrendszer sűrűbb, enyhén boszorkányseprűs jellegű lesz. A növények általában alacsonyabbak, mint az egészséges növények. Ez a tünetegyüttes kissé hasonlít a levélsodró víruséra, de ott a növény levélzete sárgul, halványabb, mint az egészségesé ( a gumóorsósodással fertőzött levélzet viszont sötétebb!).
A fertőzött növény gumói jócskán kisebbek a normálisnál, hosszirányban nyúltak, csavarodottak. A betegség súlyossága a továbbszaporítás során évről évre növekszik. A gumóorsósodás viroidja általában csak a továbbszaporítás 3., 4., vagy még további éveitől kezdve okoz számottevő termésveszteséget. Emiatt közvetve a jobb, vírusellenállóbb fajtákra jelent nagyobb veszélyt, mivel ezeket minimális leromlás mellett lehet ennyi ideig termeszteni, míg a nagyon vírusfogékony fajták ennyi ideig egyáltalán nem szaporíthatók. Az orsósodás gumótünetei nehezen felismerhetők, könnyű összekeverni őket a késői, több lépcsőben lezajlott gumókötés eredményével, ahol gyakoriak a másodlagos növekedés miatt megnyúlt gumók. Az ilyen gumókötés eredménye sok, abszolút eltérő méretű és alakú gumó, melyek között nagy, deformálatlan gumók is vannak, a gumók gyakorta üvegesek a sztólós végükön. A gumóorsósodással fertőzött növények termése homogénabb, a gumók mérete, kora sokkal egyöntetűbb, mint az élettani elváltozás miatt torzan kialakult gumóké.

A kórokozó jelenlétének felismerése nem a termelő feladata! Minden EU tagállamban a helyileg illetékes növényegészségügyi hatóság feladata a karantén kórokozók felderítése, azonosítása és természetesen a szükséges hatósági intézkedések meghozatala.

A kórokozó életmódja:
A gumóorsósodás viroidja a vetőgumóban, a paradicsom magjában, esetleg vad, évelő burgonyaféle gyomok áttelelő részeiben telel át. A tenyészidő alatt a kórokozó mechanikai, esetleg rovar átvitellel terjed. A rovarok is csak mechanikai úton viszik át a viroidot, amely nem marad életben sokáig a rovarban, vagy a rovar testén, a kórokozó nem perzisztens. Bármilyen rovar képes az átvitelre, de a levéltetvek a leggyakoribbak.

Védekezés:
A burgonya gumóorsósodás viroidja elleni egyetlen hatásos védekezési módszer az államilag ellenőrzött, fémzárolt szaporítóanyag, vetőgumó használata. Az import vetőgumót még a szántóföldön több alkalommal szemlézte a származási ország karantén szolgálata, a gumók fertőzöttségét a karantén laboratóriumokban ellenőrizték. A hazai előállítású vetőgumót is ellenőrzik mind a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat katanténfelügyelői, mind az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet szaporítóanyag felügyelői. Külföldön is hasonlóképpenmegy ez a folyamat ( Németországban a BSA, Franciaországban az INRA végzi a szemléket ). A fémzárolt vetőgumó garantáltan mentes a kórokozótól. Léteznek ugyan toleráns fajták a kórokozóval szemben, de információ ezekről nem nagyon található. Az EU-ban az állami fajtaminősíő szervek nem végeznek kisérleteket ennek tisztázására, mivel a kórokozó az EU-ban még nincs jelen. Emiatt nem is nemesítési cél az ellenálló fajták létrehozása, tolerancia e betegség ellen csak véletlenül, nem kontrollált módon kerül beépítésre az új burgonyafajtákba.