Betegség neve: Baktériumos hervadás

Kórokozó: Clavibacter michiganensis ssp. sepedonicus

Tápnövény: A kórokozó egyedül a burgonyán él és okoz tüneteket, rendkívül ritkán cukorrépán is előfordul, de teljesen tünetmentes, látens állapotban.

A betegség előfordulása, fontossága:
Ez a hidegkedvelő kórokozó csak Észak-Európában fordul elő, durván a Kiel - Varsó - Moszkva vonaltól északra. A kórokozó olyannyira hidegkedvelő, hogy délebbi spontán behurcolásos eredetű gócai mind elpusztultak a meleg és a számára már kevés csapadék miatt. A baktériumos hervadás kerentén betegség, fontossága is ebben rejlik. Egyébként a kórokozó általában csak kisebb terméscsökkenést okoz, sohasem irt ki teljes táblákat. Ez a betegség egyértelműen a csapadékos, hideg északi tájak betegsége, ezért is nevezik időnként (megkülönböztetésül a szintén hervadást okozó barnarothadástól) északi baktériumos hervadásnak.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:
A hervadás, amelyet ez a baktérium okoz, nagyon könnyen összekeverhető a sztollbur, baktériumos barnarothadás, vagy talajgombák (Fusarium, Rhizoctonia, Colletotrichum) okozta hervadással. A baktériumos hervadás általában lassabban alakul ki, gyakran csak részleges, a fertőzött szárak mellett épek is vannak ugyanazon a tövön. A gumót elvágva sötétbarnára színeződött edénnyalábok láthatók, melyekből igen enyhe nyomásra is opálosan fehér, esetleg halovány sárga nyálka tör elő. Ez a döntő bélyeg a kórokozó azonosításánál. A barnarothadás esetén barna színű a nyálka, gombás, fonálférges, vagy szárazság okozta hervadásoknál pedig nyálkatermelés nincsen. A baktériumos nedvesrothadás (feketelábúság) esetén a szár alja teljesen elbarnul-feketedik, barna gyűrű nélkül. A barnarothadás és a baktériumos hervadás földrajzilag is elkülönül egymástól, előbbi a meleg délkeleti területek, utóbbi a hideg észak baktériumos betegsége.

A kórokozó életmódja:
A kórokozó a fertőzött vetőgumóban telel át, bár a talajban is életben marad sokáig. Tehát a fertőzött szaporító anyag és a talaj a fertőzési források. A kórokozó terjedése fertőzött talajjal, vízzel, vagy mechanikailag rovarok útján (krumplibogár, levéltetvek) igen gyors lehet, a tünetek kialakulása általában lassabb.

Védekezés:
Jelenleg a baktériumos hervadás ellen rezisztens burgonyafajták nincsenek.
Hasonlóan a barnarothadáshoz, azok a fajták, amelyek valamilyen ok miatt szélsőségesen laza szöveti szerkezetűek, vagy nagyon alacsony szárazanyag tartalmúak, sokkalta fogékonyabbak a betegség iránt, mint a többiek. A kémiai védekezés teljességgel hatástalan ( még ha egyes növényvédőszer forgalmazók szerint egyes készítmények használhatóak ), talajbaktériumok ellen kémiai úton védekezni nem lehet.
Az államilag ellenőrzött, fémzárolt vetőgumó használata jó védekezési módszer, mivel garantáltan fertőzésmentes. Hazai körülményeink között a betegség egyébként sem képes fennmaradni.
Észlelése esetén a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, mivel karantén kórokozó, a burgonyatermesztést megtiltja. Megfelelő, arányos tápanyagellátás esetén a megbetegedés sokkal kisebb mértékű.
A kórokozó behurcolása az idegen művelő eszközök, talajjal szennyezett egyéb gépek, berendezések használatának, kölcsönvételének mellőzésével viszonylag könnyen megelőzhető.