Betegség neve: Burgonya Y vírus

Kórokozó: Burgonya Y vírus ( Akronim név: PVY )
A kórokozó vírusnak világszerte számos törzse ismert. A korábban (20 éve) gyakori O törzs a burgonya leveleinek fonákán okoz apró, 1-4 mm-es tintaszínű foltokat. Az N törzs a levelek fonákán, az erekben okoz kisebb-nagyobb nekrózisokat, elhalásokat. Az NTN törzs ugyanilyen vonalas elhalások mellett a burgonyagumó héján is okoz kisebb-nagyobb, gyűrű alakú elhalásokat. A vírus tünetei tehát eléggé változatosak. Jelenleg sajnos a legveszélyesebb NTN törzs a domináns szerte Európában.

Tápnövény:
A vírus a Solanaceae (Burgonyafélék) család minden vad és termesztett faján előfordul, de nem mindegyiken okoz számottevő károkat, sok fajnál csak jelenvan, szinte láthatatlanul,de a növény azért fertőzött, így fertőzési forrás is lehet. A legnagyobb károkat a burgonya, dohány és paradicsom kultúrákban okozza. A burgonyafélék családján kívül esetenként más gyomnövényekből is kimutatták már a kórokozót, de ennek a burgonyatermesztés szempontjából hazánkban nincs jelentősége.

A betegség előfordulása, fontossága:
A burgonya Y vírusa szerte a világban rendkívül elterjedt. Nagyon gyakori, mindenütt előforduló károsító a burgonyaföldeken. Eza betegség a felelős hazai körülményeink között a legnagyobb mértékben a burgonya leromlásáért a továbbszaporítások során. Az Y vírus fertőzése akár 70 %-os termésveszteséget is okozhat, sőt szélsőségesen fogékony fajták ( Hertha ) esetében az állományokat teljesen kiirthatja. Emiatt a szélsőséges fogékonyság miatt vált lehetetlenné jó néhány fajta, mint pl. a Gülbaba hazai termesztése. Hazai körülményeink között a nagyon érzékeny fajták a rendkívül erős vektortevékenység és a nagy vírus fertőzési nyomás miatt még elit szaporítási fokozatú gumóval sem termeszthetők biztonságosan.
A burgonya Y vírusa nem karantén kórokozó, bár az általa okozott termésveszteség gyakorta felülmúlja egyes karantén szervezetekét.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:
A burgonya Y vírus által okozott tünetek részben a jelenlevő vírustörzstől, részben pedig a fajta fogékonyságától függenek. A korábban domináns, de azért manapság is fellelhető O törzs csak a levélzeten okoz tüneteket. Mérsékelten rezisztens és toleráns fajtákon csak enyhe mozaikfoltosság észlelhető (szabálytalan sárgás foltok a leveleken, melyek elhelyezkedésében semmiféle rendszer / pl. csak a levél csúcsa, csak a széle, csak a fiatal levelek, / nem ismerhető fel ).Fogékony fajták esetében a levelek fonákán sok apró, 1-4 mm-ws feketés, tintaszerű folt észlelhető. A levelek elhalása ritka, sokkalta később következik be, mint más vírustörzsek fellépése esetén.

A sokkalta fontosabb, gyakoribb és veszélyesebb N törzs a felelős rendszerint a burgonyanövények gyors elszáradásáért a szántóföldön.
Toleráns fajtákon ez a törzs is rendszerint csak mozaikos foltokat okoz a fertőzés évében. Később a levelek fonákán az alsóbbrendű erek lilásan-feketén elszíneződnek, elhalnak, gyakran az erek elágazásánál ( innen származik az Y név! ). A nagyszámban elhaló erek a levél gyors elszáradását okozzák. A levelek száradása általában alulról inbul és a legfiatalabb leveleken fejeződik be.A felső lavelek a nekrózis előtt gyakran mutatnak erős mozaikos tüneteket.

Egyes fajtáknál (Fontane, Rosara) mozaikfoltok helyett a levelek abnormális, sűrű ráncossága figyelhető meg. A nekrózis következtében a levelek elszáradva lehajolnak, a beteg növény pálmafára emlékeztető alakot vesz fel.
Egyes régebbi fajták, melyek az O törzsre rezisztensek, nagyon fogékonyak lehetnek az N törzsre. Emiatt ezt a törzset rezisztenciatörő törzsnek is nevezik.
Jelenleg hazánkban az NTN törzs messze a leggyakoribb. Genetikailag rokona az N törzsnek, de annál veszélyesebb. Ez az új vírustörzs képes áttörni azon fajták rezisztenciáját, amelyek a korábbi ( O, N, …..) törzsekkel szemben rezisztensek voltak. Ez a törzs jelenleg a domináns és felelős az Y vírus okozta károkért.
Az NTN törzs a lombozaton az N törzzsel teljesen azonos tüneteket okoz.

A gumón eleinte vizenyős, 1-2 mm mély, gyűrű alakú foltokat okoz a sztóló, valamint a rügyek körül. Ezek a gyűrű alakú foltok később beszáradnak, nekrotizálódnak Ezt a tünetet vírusos gyűrűsfoltosságnak nevezik.Ez a tünet igen gyakori a nagyon fogékony fajtákon ( Annabelle, Ukama ). Kevésbé fogékony, toleráns fajtákon a gyűrűsfoltosság nem, vagy csak rendkívül kis gyűrűk, hólyagok formájában jelentkezik.
A burgonya Y vírusa gyakorta fordul elő együtt más, enyhe mozaikot okozó vírusokkal. Ezen vírusok ( M, N, A, S vírusok ) jelenléte és a komplex vírusfertőzés rendkívül súlyos tünetekkel jár. A beteg növények pár cm törpék maradnak és nagyon gyorsan elhalnak. A komplex vírusfertőzés eredménye a táblán gyakorta a növényzetben levő üres foltok formájában mutatkozik meg, amely kisebb lombozatú fajták esetében még gyomosodási problémákat is okozhat.

A burgonya Y vírus fertőzésének tünetei egyes fajtákon, melyek levelei igen aprók, esetleg összetéveszthetők a levélsodró vírus tüneteivel. Az ilyen fajták fiatal, apró levelei még a mozaikosodás legelején enyhén felfelé kanalasodhatnak. De a levélsodró vírus okozta sárgulás és törpülés nem jelentkezik. A régebbi, esetleg már elszáradófélben levő leveleken a vírus okozta tintafoltok, vagy vonalas elhalások a döntő bélyegek, ilyenek a levélsodró vírusnál sohasem fordulnak elő. Az Y vírus már kifejlett, nekrózisos tüneteit gyakorta összekeverik a burgonyavész (fitoftóra) már szintén öreg tüneteivel. Azonban a vírus a levelek fonákán vagy tintafoltokat, vagy vonalas érelhalásokat okoz, amelyek a burgonyavésznél sohasem fordulnak elő. Egyedül a leszáradt levelek hasonlóak. A kórokozó egyértelmű azonosításához a már elszáradt, halott levelek alkalmatlanok. Mindig a még élő, de már pusztulni kezdő leveleket kell megvizsgálni.
A fitoftóra mindemellett (főképp párás időben, vagy a még harmatos hajnali órákban) egy kissé nehezen észrevehető (a levelet nem szemből, hanem erősen oldalról kell nézni!) fehéres spórakiverődésből álló gyűrűt képez a már elpusztított részek körül. Ilyen, vagy ehhez hasonló tünetet az Y vírus egyetlen törzse sem produkál. A fitoftóra gyakran csak a levél egy részét fertőzi meg és szárítja le, a vírus gyakorta a teljes levelet azonnal elpusztítja. A két kórokozó tehát könnyen elkülöníhető egymástól, ezáltal feleslegessé váló permetezések költsége (ha valaki fitoftórának nézné az Y vírust) könnyedén megspórolható.

A kórokozó életmódja:
A kórokozó a betárolt vetőgumóban, a talajban maradt, esetleg áttelelő "árvaburgonyában", valamint az évelő burgonyaféle gyomnövényekben (pl. piros ebszőlő), esetleg átteleltetett dísznövényekben ( pl. angyaltrombita) telel át. A vírus terjedéséhez átvivő rovarok, úgynevezett vektorok jelenléte szükséges. Az Y vírus mechanikailag is átvihető ugyan, de ez a terjedési mód hazai körülményeink között nem játszik szerepet. A leggyakoribb és "leghatásosabb" vírusvektorok a levéltetvek. Mind a burgonya "saját" levéltetvei (amelyek csak a krumplin élnek a nyár folyamán, mint pl. az Aulachortum solani ), mind pedig az egyéb fajok (melyek nyári tápnövényei vagy teljesen mások, vagy pedig szinte bármilyen lágyszárú növényen képesek táplálkozni / mint pl. a Myzus persicae, a zöld őszibarack levéltetű / ), gyakori és veszélyes vektorok. Magyarországon a már említett Myzus persicae a leggyakoribb és legveszélyesebb vektor.
A burgonya Y vírusa egy tipikusan nem perzisztens vírus. Ez azt jelenti, hogy a vektorban nem marad életben sokáig. Ugyanakkor a vírus nagyon gyorsan átju a vektorból a növénybe. Gyorsabban, mint ahogy a legerősebb inszekticid el tudná pusztítani a vektor rovart.
A vírus bejutva a tápnövénybe az edénnyalábrendszeren át megfertőzi az egész növényt, így a gumókat is. Ugyanakkor csak az NTN törzs okoz tüneteket a gumón, a vírus jelenléte a gumóban egyébként nem látható.

Védekezés:
A burgonya Y vírusa ellen, mint ahogy más vírusos betegségek ellen is, növényvédő szerekkel nem lehet védekezni.A rezisztens burgonyafajták termesztése a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás. Jó néhány fajta ( Santé, Lilla, White Lady, Hópehely ) teljességgel rezisztensek az Y vírus jelenleg ismert valamennyi törzsére. Az egyes burgonyafajták vírusfogékonyságáról az OMMI által minden évben megjelentetett Leíró Fajtajegyzékből lehet információkat szerezni. Az államilag minősített, fémzárolt vetőgumó használata szintén hatásos védekezési módszer. Az ilyen vetőgumótételek esetében a vírusos fertőzés mértéke állami garanciával egy nagyon alacsony határérték alatt van. Természetesen ez a szaporítóanyag később, a tenyészidő folyamán elfertőződhet, de a terméscsökkenés jóval kisebb lesz, mint ha eleve fertőzött vetőgumóból indult volna a termesztés. Az EU csatlakozás után Magyarországon is csak elit ( vagy esetleg annál magasabb szaporítási fokú ) vetőgumót szabad kereskedelmi forgalomba hozni, a korábbi "utántermesztett 1." kategóriát nem. A szártalanítás igen hatásos és fontos védekezési lehetőség a vetőburgonya termesztésben. Segítségével megakadályozható, hogy a vírusfertőzés a lombozatból eljusson a vetőgumókba. A művelet időzítése nagyon fontos, még a levéltetvek tömeges rajzása előtt le kell zúzni, vagy más módszerrel megsemmisíteni a szárat. A rovarölő hatással rendelkező csávázószerek és a rovarölőszeres permetezések hatása minimális, csak az állományon belüli terjedést lassítják kismértékben. Mivel az Y vírus nem perzisztens, a vektor a kórokozót sokkalta gyorsabban bejuttatja a növénybe, mint ahogy a rovarölő szer a hatását ki tudná fejteni.
Az évelő, burgonyaféle gyomok irtása ( Solanum dulcamara, Physalis alkekengi, Lycium halimifolium ) a tábla környezetében, sövények mentén, kerítések környékén szintén jó megelőző módszer, mivel ezek a gyomnövények az Y vírus és más vírusok rezervoárjai.
Ez a módszer főképp vetőgumótermesztésben hatásos, ahol célszerű az OMMI vetőmagfelügyelői által előírt és ellenőrzött izolációs körön belül az ilyen gyomnövények elpusztítása.