Kórokozó: Monilinia laxa, Monilinia fructigena
Tápnövény: cseresznye, meggy, őszibarack, kajszibarack, szilva.
A betegség előfordulása, fontossága:
A
kórokozó komoly károkat okoz magánkertekben és ültetvényekben egyaránt.
A betegség tünetei megjelenhetnek a virágokon, a hajtásokon, a gallyakon,
a rövid termőrészeken és a terméseken. A kórokozó a micéliummal átszőtt
gyümölcsmúmiákban telel át, de az is lehetséges, hogy a konídiumok is
áttelelnek. A virágok már nagyon korai szakaszban megfertőződhetnek
már fehérbimbós állapotban. Ha a virágzás során az időjárás esős, nagyon
ködös és hideg, a konídium gyorsan szaporodik a bibén. Az aktív konídium
micéliummal hatol be a bibe csatornájába, és elpusztítja az egész virágot.
A fertőzés gyorsan terjed tovább a virágokról a hajtásokra, és néhány
hét alatt elpusztítja azokat. Idősebb ágakon is kialakulhat krónikus
betegség. Ugyanígy játszódik le a folyamat a termés sérülésein keresztül.
Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:
-
rügyhervadás
- virágok elpusztulása
- hajtások elszáradása, majd elpusztulása
- termőgallyak elszáradása
- termés rothadása, mumifikálódása
A kórokozó életmódja:
A kórokozó elsősorban a gallyakban és a micéliummal átszőtt gyümölcsmúmiákban
telel át, de a rákos sebekben fejlődő konídiumok hosszú ideig életképesek
maradnak. Szél útján vagy esőcseppekkel kerülnek a virágbibére, és ott
fertőzést okoznak. A konídiumok viszonylag alacsony hőmérsékleten (7-10
°C-on) képesek szaporodni. Ha az időjárás hideg és nedves a virágzási
időszakban vagy a hajnali ködképződés jelentős, a fertőzés néhány órán
belül is kialakulhat a virágon keresztül. A megtermékenyített konídium
micélimai mélyen a virágba hatol a bibecsatornán keresztül és az egész
virágot elpusztítja. A további fertőzés is gyors lefolyású, mivel a
fertőzés gyorsan eljut a hajtásokra és a szaporító részekre a gombafonalak
segítségével. A konídiumok által fejlesztett micélium olyan felszíni
seben keresztül kerülhet be a termésbe is, melyet rovarrágás, jégverés
vagy homokvihar hoz létre, majd ott tovább terjed.
Monilia fructigena:
A monília gyümölcsrothasztó
formája az almástermésűeken nagyon gyakori, de súlyos károkat okozhat
a csonthéjas gyümölcsök esetében is. Csak sebzéseken, rovarrágási sérüléseken,
repedéseken át tudja a gyümölcsöt megfertőzni. A fertőzött termés egész
felszínén rothadó barna foltok és elszórt penész párnák figyelhetők
meg (exogén sztómák). A fertőzött termések egy része lehullik, míg a
többi termés mumifikálódik és a fán marad a téli időszakban is. A fertőzés
helyén koncentrikus körök jelennek meg. Ez alapján lehet legkönnyebben
elválasztani a két fajt, mivel a M. laxa egybefüggő, szürke penészgyepet
képez, koncentrikusat sohasem. A fehér, majd sárgás penész párnák konídiumláncok
alakulnak ki és fejlődnek tovább. Nedves időjárási viszonyok között
a fertőzött termések elrothadnak és lehullanak, míg száraz időben a
fán maradnak és mumifikálódnak. Bizonyos esetekben a rohadt gyümölcs
megfeketedik, bár rendszerint később, de ezen is megjelenik a jellegzetes
penészkivirágzás. A gyümölcsmúmiákban a gombafonal áttelel, majd koratavasszal
továbbfejlődve konídiumokat létrehozva elindítja a tavaszi fertőzést.
Védekezés:
A monília elleni védekezés nagyon fontos része a mumifikálódott gyümölcsök
és az elszáradt hajtások eltávolítása, összegyűjtése és megsemmisítése.
A meggytermelésben megfelelő termelési technológiát kell választanunk
(termőterület, korona formája, tápanyag-gazdálkodás, ellenálló fajok
stb.).
Agrotechnikai: ellenálló fajokat, optimális termelőterületet és alanyt,
valamint megfelelő termeléstechnológiát kell választanunk. Ugyanekkor
a fertőzött hajtásrészeket és gyümölcsmúmiákat el kell távolítani.
Vegyszeres: Réztartalmú vegyszerrel permetezzünk a rügyfakadás és virágzás
közti időszakban. Ha szükséges, egyszer vagy kétszer a virágzási időszakban
is beavatkozhatunk. Ekkor persze rézzel nem lehet védekezni, de a kaptán
illetve a benomil hatóanyagú készítmények hatásosak.
A termés rothadását elkerülhetjük, ha megelőzzük a különféle sebek létrejöttét,
és ha gyorsan és óvatosan takarítjuk be a termést. Ősszel és tél végén
réztartalmú vegyszerekkel történő permetezéssel a fertőzés veszélye
jelentősen csökkenthető. Rügyfakadás és a fehérbimbós állapot között
kell alkalmazzuk a védekezést. Használhatunk felszívódó készítményeket
a fehérbimbós állapot és a virágzás befejeződése között is egyszer vagy
kétszer a virágzás időtartamától és az időjárási viszonyoktól függően.