Kártevő neve: Aculus fockeui

Tápnövény: őszibarack, cseresznye, meggy, szilva, mandula.

A kártevő előfordulása, fontossága:
A csonthéjasok nem tartoznak azon fajok közé, amelyeket az atkák nagymértékben károsítanának, ám az elmúlt néhány évben egyre inkább elterjedtek. Gazdasági jelentőségét tovább növeli az a tény, hogy a vírusok terjesztésében is fontos szerepet játszanak.

Tünetek:
A levelek szívogatásával okoznak kárt. Ennek eredményeképpen a párolgás növekszik, a klorofiltartalom csökken, a levéllemez barnára színeződik, és jellegzetes ólomszínű, fényes elszíneződés jön létre. Fiatal fákon a gallyak seprűsödnek, míg a levelek kanalasodnak. A rügy- és a termésképződés csökken.

A kártevő életmódja:
A teljesen kifejlett nőstény általában védett helyen, a rügyalapon telel át. Megfigyeltek már áttelelő tojásokat is. A henger alakú, 150-200 méretű kártevőnek bonyolult fejlődési folyamata és több generációja van. A vándorló és szívogató egyedek kis számban szaporodnak. Csupán nyáron terjednek el tömegesen. Túlszaporodás figyelhető meg főleg meleg, száraz nyarakon. Augusztus elején és végén a levéltetvek elfoglalják áttelelő helyüket egy rügy vagy gallyalap menedékében

Védekezés:
Az ésszerű vegyszeres védekezés alapja a kiegyensúlyozott tápanyagellátás és a túlzott nitrogén-adagolás elkerülése. A ragadozó atkák jelenléte és védelme szintén fontos tényező. Vegyszeres védekezésben használjunk szerrotációt és speciális levéltetűirtókat. A nyári generációk és a telepet elhagyók esetében a következő készítmények alkalmazhatók:

A fenpiroximat és a fenazaquin hatóanyagú szerek mitokondriális légzésbénítők, nagyon hosszú hatásúak, de a rezisztencia veszélye esetükben eléggé nagy.
A piradaben hatóanyagú szerek minden fejlődési alak ellen hatásosak.