Növekedési szakasz:
Ez a vegetatív részek kialakulását és fejlődését jelenti ültetés után. Ez az időszak a terméshozatal kezdetéig tart. Ebben a szakaszban a fa felső része alakul ki, a hajtásrendszer módosul és a gyökerek fejlődése gyorsul.

Termő szakasz:
- Ebben a szakaszban a vegetatív növekedés mellett a szaporító jelleg dominál. A növekedés és a terméshozatal közti harmónia arányosnak mondható
- A terméshozatalban huzamosan fent lehet tartani az egyensúlyt olyan külső tényezők ellenőrzésével, mint például tápanyag, víz és rügyteher.

A csökkenő terméshozatal időszaka:

Éves biológiai ciklusok:

Nyugalmi időszak:
Ősztöl tavaszig tart.
Ezt az időszakot relatív nyugalmi időszaknak hívják, mely a következő szakaszokból áll: kezdeti nyugalmi időszak, mély nyugalmi időszak és kényszernyugalmi időszak.
Bizonyos növények mély nyugalmi állapota nagyon fontos a növény további élete szempontjából. A hőmérséklet és a napfényes időszak "ébreszti" fel a növényt nyugalmi állapotából. Ha korán jön a tavasz, minden csonthéjas faj kilép a mély nyugalmi állapotból.

Vegetációs időszak: rügypattanástól levélhullásig:

Fontos fenológiai szakaszai:
Rügyfakadás: az első aktív élettevékenység a nyugalmi állapot után. Ez a fejlődési folyamatok látható kezdete, mely az adott fajra jellemző módon és ütemben zajlik le, bár környezeti hatások is befolyásolják.
Virágzás: a szaporító szervek teljes kifejlődésének utolsó fázisa (ivarérettség). Ez az időszak fajra jellemzően genetikailag kódolt, ám erősen változó a környezeti hatások miatt. A virágzás folyamat során bizonyos fenofázisok szorosan köthetők a hőtűrési küszöbhöz és a hőmennyiséghez (állandó érték).
Levélképződés: ez az időszak, amikor a felvevő részek (levelek, hajtások) megjelennek. A lombosodás során ezek a részek állandóan növekszenek. Ezt az intenzív élettevékenységet külső és belső hatások befolyásolják. Amennyiben az asszimilációs felület növekedését gátolja fagy vagy jelentős vízveszteség, a tápanyagok felhasználása és a fotoszintézis is csökken. A növény tűrőképessége romlik.
Termés kialakulása: ebben a szakaszban a termés súlyban, méretben gyarapszik a kötődés után. A folyamat alapja a sejtosztódás és kiterjedés.
Rügydifferenciálódás: ez hisztológiai folyamat, mely július közepétől augusztus végéig tart. A rügyek szaporító kúpjában a sejtosztódás fokozódik, ami azt jelenti, hogy a vegetatív részek fokozatosan virágkezdeményekké alakulnak át. A virágok kialakulásában a szénhidrátoknak nagyon fontos szerepe van. Minden olyan termelési technológia, ami növeli a szénhidráttermelést (pl. egészséges lombozat, sok napsütéses óra) előnyös a virágzás szempontjából.
Termés beérése: a folyamat alapja biokémiai változások sorozata, melynek eredményeként látható és mérhető jellegzetességek alakulnak ki, mint például szín, gyümölcshús szilárdsága, cukor és sav aránya, szárazanyag-tartalom, íz- és illatanyagok. Vannak tényezők, amik befolyásolják az érési folyamatot, például termőterületi sajátosságok, a termelési technológia bizonyos tényezői, termés mennyisége és néhány fiziológiai tényező, mint például a termés és a levelek aránya.
Lombhullás: a csonthéjasok életfolyamatai és biológiai ritmusa fokozatosan csökken. Ez külső környezeti hatásoknak és örökölt tényezőknek köszönhető. Az időszak a nyugalmi állapotra való felkészülést is jelenti.