Cerasus avium: cseresznye
Cerasus vulgaris: meggy
Armeniaca vulgaris: kajszi
Prunus domestica: szilva
Persica vulgaris: őszibarack

A csonthéjasok részei:
A csonthéjas, mint gyümölcstermő növény két fő részből áll:
- A gyökérrendszer, amely a talajban van (fő és mellékgyökerek), a gyökérsarj és tősarj.
- A hajtásrendszer, vagyis a törzs, a fakorona az ágrendszer és a termőképletek

A csonthéjasok gyökérrendszere:

A magról szaporított fa gyökérrendszerének főtengelye erőteljes karógyökér. Ebből ágaznak el a különböző erősségű elsőrendű, majd ezekből a másodrendű oldalgyökerek, és így tovább. A gyökérrendszer végső elágazódásai a hajszálgyökerek. A gyökérrendszer főgyökér jellege évek múltával megszűnik az oldalgyökerek mind erőteljesebb fejlődése következtében.
A vegetatív úton szaporított gyümölcstermő növények gyökerének felépítése különbözik a generatív úton szaporított gyümölcstermő növények gyökéralakulásától, ugyanis a gyökérrendszeren belül nem fejlődik ki erőteljes központi gyökértengely, az oldalgyökerek megközelítően azonos erősségűek. A gyökerek elágazódása gazdagabb, felszínesebb a gyökeresedés, kisebb a területi behálózottság.
A gyökérfejlődés hőmérsékleti optimuma 17-24 °C, 35° C fölött a növekedés leáll.
A fák gyökérnövekedését illetően intenzív tavaszi és kevésbé erőteljes őszi szakaszt különböztetünk meg. A gyökér növekedése tavasszal 1-2 héttel előbb indul meg, mint a föld feletti részek növekedése.
A gyökérzet alakját és a talajban elfoglalt helyzetét elsősorban örökletesen meghatározott tulajdonsága szabja meg. A genetikailag meghatározott gyökéralakulást számtalan külső tényező módosítja.
Ilyen például:
- A talaj típusok különbözősége
- Ráoltott nemesfajta
- A talaj heterogenitása
- Az alkalmazott talajművelés mélysége
- A gyökérzet sótűrő képessége
- A talaj tápanyagtartalma
- A talaj hőmérséklete
- A talajvízszint magassága
Mindezeknek a következménye a más-más mélységű és területbehálózású gyökér-elhelyezkedés, amely során arra kell törekednünk, hogy a gyökérrendszer és a hajtásrendszer kialakulásában a kívánatos egyensúlyi állapot álljon be.

A csonthéjasok hajtásrendszere:

A csonthéjas törzse:

A csonthéjas növénynek a gyökérnyak (illetve a földfelszín) és a legalsó korona-elágazás közé eső részét törzsnek nevezzük. A törzs a gyökérrendszert és az ágrendszert kapcsolja össze. A törzs feladata a víz és a tápanyag szállítása, az asszimiláták egy részének raktározása és az ágrendszer tartása. Az ágrendszer tartását a törzs vastagsága és teherbírása teszi lehetővé. Ebből a szempontból nagy szerepet kap az elfásodott szövetből álló farész. Ezen kívül az élő fatest és háncsrész, valamint a kéreg is hozzájárul a törzs szilárdításához.
A tápanyag szállítása a törzsben kétirányú. A törzsmagasságot faiskolában koronába metszéssel vagy suhángtelepítés esetén a gyümölcsösben alakítják ki. A törzsmagasságot a biológiai igény mellett az alkalmazott művelésmód határozza meg. Az alacsonytörzsű fáknak a csonthéjas gyümölcstermesztésben az élettani előnyök mellett a gazdasági jelentősége is számottevő.

A csonthéjasok ágrendszere és koronája:

A csonthéjasok koronája a törzs feletti elágazó ágrendszer. A korona feladata az asszimiláció (azaz felvétel). Emellett lehetővé teszi a növény vegetatív és szaporodási tevékenységét. A csonthéjas fa alapvető jellegzetessége a természetes formálódás. A természetes lombkoronával rendelkező csonthéjas fák nagyobb hányada nem hoz gazdasági jelentőségű és jó minőségű termést, így szükségessé válik a korona mesterséges formálása. Ha gazdasági és biológiai szempontok alapján úgy döntünk, hogy mesterségesen alakítjuk a koronát, akkor figyelembe kell venni a faj tipikus ágrendszerét, valamint fejlődési jellegzetességeit. A korona fő részei a következők:
- ágak
- gallyak
- hajtások
- szaporító szervek
Az elágazó szaporító gallyak együtt alkotják a szaporító ágrendszert, mely a korona külső részén helyezkedik el. A csonthéjasok esetében a gallyak, vesszők és ágak vízszintestől való elhajlása rendkívül nagy jelentőségű, mivel megkülönböztető jelleget ad főleg addig, amíg a fák termőre nem fordulnak. A csonthéjas fák esetében a következő ágtípusokat különböztetjük meg:
- egyenes
- az alapnál lefelé hajló
- a csúcsnál felfelé csavarodó
- íves alakban meghajló
A hajtás elhelyezkedésének megváltozása, a faj és az alany szerepe létfontosságú a hajtásnövekedésben, a szaporító rügyek kialakulásában és a terméshozam kontrolljában az intenzív koronaformák esetében.
Az ágak fejlődése meghatározza a fák elrendezését és a korona kialakítását. A mesterségesen kialakított koronával rendelkező fák általában korábban hoznak termést, mely jobb minőségű és a fajtára jellemzően szabályos alakú. A csonthéjas fák legjellemzőbb koronaformái:
- sudaras ágcsoportos
- kombinált korona
- orsó formák (természetes, szabad, karcsú)
- sövények
- tölcsér
- katlan
- váza

A csonthéjasok szaporító szervei:

Rügyek: a rügy vegetatív vagy szaporító hajtás-képződmény, melyet hártya borít. A csonthéjasok esetében a szaporító rügyek virágrügyek, melyek egy virágot vagy több virágból álló virágzatot hoznak létre. Életciklus szempontjából egyéves és többéves rügyeket különböztethetünk meg. A csonthéjasokra jellemző, hogy több éves rügykezdemények találhatók rajtuk, melyek nem rügyeznek ki. Ezek az úgynevezett alvó rügyek.
A szaporító rügyek különféle szaporító szerveket hoznak létre attól függően, hogy a hajtásrendszerben milyen helyet foglalnak el. A csonthéjasok esetében megkülönböztethetünk:
- termővesszőket (rövid, közepes hosszúságú, hosszú)
- dárdákat
- termőnyársakat
- tövises termőnyársakat
- termőbokrétákat

Virágok:

A csonthéjasok szaporító szervei a virágok, melyek virágzatot alkotnak Következő részekből állnak: virágcsúcs, takaró levelek és szaporító levelek. A virágzat hajtásrendszer, melyen nincsenek lomblevelek. Minden rügyből virág fejlődik ki.
A csonthéjasok virágai vagy egyedül állnak, vagy különféle szerkezetű virágzatot alkotnak. A magház egy szaporító levélből fejlődik ki. Itt általában 2 mag található, de csak egy fejlődik ki teljesen. A másik magban is elkezdődik az embrió-zsák kialakulása, de ez a folyamat a virágzás előtt megáll. A csonthéjasok virágai kétivarúak. A magház a magbuga felett helyezkedik el. A termés fejlődése során az elszáradt csészelevelek lehullanak a magbugáról.