A kórokozó neve : Nekrotikus gyűrűsfoltosság vírus (sour cherry Stecklenberger virus)
Meggyen Stecklenbergi betegség néven ismert

Tápnövény: cseresznye, meggy, szilva, őszibarack, kajszibarack, vadon élő csonthéjas fajok.

Terjedése, fontossága:
A csonthéjasok legelterjedtebb vírusbetegsége. Szinte minden csonthéjas fajtát fertőz. Főleg az idősebb ültetvények esetében a fertőzés olyan nagy mértékű lehet, hogy a legyengült fák pusztulását okozhatja. A vírus vegetatívan szaporodó egyedekkel terjed, valamint metszéssel, szemzéshez használt hajtásokkal, magokkal, virágporral és nematódákkal (pl. Longidorus elongatus). Az egészséges anyanövényről származó magoncok vírussal fertőzött virágpor útján fertőződhetnek.

Tünetek:
A legsúlyosabb kár a meggy esetében jelentkezik, amely Stecklenberg-betegségként is ismert. A fertőzött fán a fa állapotától függően kétféle tünetet lehet megkülönböztetni: először a sokk-időszakban és másodszor a krónikus időszakban. Az első periódusban a fertőzési sokk tünetei jelentkeznek, melyet a hajtások és a rügyek deformálódása és pusztulása kísér. Nekrotikus barna foltok jelennek meg a leveleken, melyek porózussá, tépetté és "rongyossá" válnak. A fiatalabb leveleken zöld vagy sárgás minta figyelhető meg kör alakú foltokkal együtt, melyek több zónában helyezkednek el. A krónikus állapotban, azaz a fertőzés második szakaszában a levelek patológiai elváltozásai felerősödnek. A legfeltűnőbb tünetek a következők: a nekrotikus foltok beborítják a levél teljes felületét, melyek elvékonyodnak és fényessé válnak. Később törékenyek és "rongyosak" lesznek. Tisztán kivehető a szélek fogazottsága. Üszkös foltok jelennek meg a levéllemezen. A termés kötése gyenge és a meggyfa lassan elhal - emiatt a termésmennyiség jelentős mértékben csökken. A folyamat a fa teljes pusztulásához vezethet. Az adott fajok vírusérzékenysége különböző. A Pándy fajok ellenállóbbak a fertőzéssel szemben, mint néhány cigánymeggy-klón. A cseresznye esetében a fertőzés tünetei barna nekrotikus foltok formájában jelennek meg a kora tavaszi leveleken. A sorvadó szövetek lyukacsossá válnak és morzsálódnak. Az akut fertőzéstől szenvedő fák termékenysége és terméshozama csökken. A fák gyengén fejlődnek és korán elpusztulnak. A tünetek intenzitása nem kapcsolható közvetlenül a fajokhoz.
A nemesített szilvák esetében enyhe tünetek csak a fiatal egyedeken jelennek meg, egyébként a vírus látens. Az őszibarackfákon és a kajszifákon jellegzetes tüneteket okoz a fertőzés. A fákon mézga jelenik meg, a lombozat gyérebbé válik, az ágak lefelé hajlanak és a fa kinézete patologikus lesz.

Életciklus:
Számos csonthéjas esetében a vírus látens. A különféle fajok és fajták fogékonysága különböző. A tünetek megjelenése szoros kapcsolatban áll az időjárási viszonyokkal. Egy hideg április után egy meleg május nem kedvez a tünetek megjelenésének. A nem faj-specifikus tüneteket a vírus és más tényezők is okozhatják.

Védekezés:
Használjunk egészséges szaporítóanyagot. Figyelembe kell venni a pollen terjedését, az immunis beporzó fákat és a fertőzési centrumok lehetséges kiiktatását is. A talaj nematódás fertőzése újabb veszélyforrás lehet, főként a fiatal ültetvények esetében. A védekezés másik sikeres módja lehet a fertőzött fák eltávolítása.

A Nekrotikus gyűrüsfoltosság vírusnál kisebb jelentőségű vírusok, melyek csonthéjasokon jelennek meg:
- Chlorotic ring spot virus - Klorotikus gyűrüsfoltosság
- Cherry chlorotic ring spot virus - Cseresznye klorotikus gyűrüsfoltosság
- Chlorotic-necrotic ring spot virus - Klorotikus-nekrotikus gyűrüsfoltosság
- Ring mosaic virus - Gyűrüs mozaik
- Cherry Hungarian rasp leaf virus - Cseresznye M.o-i érdeslevelűség
- Yellow mosaic virus - Sárga mozaikos levélsodródás
- Cherry dusty mottle - Cseresznye európai rozsdafoltossága

A felsorolt vírusok tünetei megjelenhetnek a faiskolákban a fiatal szaporítóanyagon, valamint a már termő fákon is. A fák akár évekig tünetmentesek lehetnek. Később a tünetek megfigyelhetők egy rövid ideig, aztán újra eltűnnek. A betegség sokféle kárt okoz, de a tünetek hasonlóak, így könnyen összetéveszthetőek. Jellegzetes a növények gyenge sarjadása, lassú és csökkenő fejlődése, a környezeti tényezőkkel szembeni érzékenysége és a leveleken található sárgásbarna foltok, melyek később morzsálódnak. A tünetek a lombozat alsó részében jelennek meg csoportosan vagy elszórtan.