A kórokozó neve
: Nekrotikus
gyűrűsfoltosság vírus (sour cherry Stecklenberger virus)
Meggyen Stecklenbergi betegség néven ismert
Tápnövény: cseresznye, meggy, szilva, őszibarack, kajszibarack, vadon élő csonthéjas fajok.
Terjedése, fontossága:
A csonthéjasok legelterjedtebb vírusbetegsége. Szinte minden csonthéjas
fajtát fertőz. Főleg az idősebb ültetvények esetében a fertőzés olyan
nagy mértékű lehet, hogy a legyengült fák pusztulását okozhatja. A vírus
vegetatívan szaporodó egyedekkel terjed, valamint metszéssel, szemzéshez
használt hajtásokkal, magokkal, virágporral és nematódákkal (pl. Longidorus
elongatus). Az egészséges anyanövényről származó magoncok vírussal fertőzött
virágpor útján fertőződhetnek.
Tünetek:
A legsúlyosabb kár a meggy esetében jelentkezik, amely Stecklenberg-betegségként
is ismert. A fertőzött fán a fa állapotától függően kétféle tünetet
lehet megkülönböztetni: először a sokk-időszakban és másodszor a krónikus
időszakban. Az első periódusban a fertőzési sokk tünetei jelentkeznek,
melyet a hajtások és a rügyek deformálódása és pusztulása kísér. Nekrotikus
barna foltok jelennek meg a leveleken, melyek porózussá, tépetté és
"rongyossá" válnak. A fiatalabb leveleken zöld vagy sárgás
minta figyelhető meg kör alakú foltokkal együtt, melyek több zónában
helyezkednek el. A krónikus állapotban, azaz a fertőzés második szakaszában
a levelek patológiai elváltozásai felerősödnek. A legfeltűnőbb tünetek
a következők: a nekrotikus foltok beborítják a levél teljes felületét,
melyek elvékonyodnak és fényessé válnak. Később törékenyek és "rongyosak"
lesznek. Tisztán kivehető a szélek fogazottsága. Üszkös foltok jelennek
meg a levéllemezen. A termés kötése gyenge és a meggyfa lassan elhal
- emiatt a termésmennyiség jelentős mértékben csökken. A folyamat a
fa teljes pusztulásához vezethet. Az adott fajok vírusérzékenysége különböző.
A Pándy fajok ellenállóbbak a fertőzéssel szemben, mint néhány cigánymeggy-klón.
A cseresznye esetében a fertőzés tünetei barna nekrotikus foltok formájában
jelennek meg a kora tavaszi leveleken. A sorvadó szövetek lyukacsossá
válnak és morzsálódnak. Az akut fertőzéstől szenvedő fák termékenysége
és terméshozama csökken. A fák gyengén fejlődnek és korán elpusztulnak.
A tünetek intenzitása nem kapcsolható közvetlenül a fajokhoz.
A nemesített szilvák esetében enyhe tünetek csak a fiatal egyedeken
jelennek meg, egyébként a vírus látens. Az őszibarackfákon és a kajszifákon
jellegzetes tüneteket okoz a fertőzés. A fákon mézga jelenik meg, a
lombozat gyérebbé válik, az ágak lefelé hajlanak és a fa kinézete patologikus
lesz.
Életciklus:
Számos csonthéjas esetében a vírus látens. A különféle fajok és fajták
fogékonysága különböző. A tünetek megjelenése szoros kapcsolatban áll
az időjárási viszonyokkal. Egy hideg április után egy meleg május nem
kedvez a tünetek megjelenésének. A nem faj-specifikus tüneteket a vírus
és más tényezők is okozhatják.
Védekezés:
Használjunk egészséges szaporítóanyagot. Figyelembe kell venni a pollen
terjedését, az immunis beporzó fákat és a fertőzési centrumok lehetséges
kiiktatását is. A talaj nematódás fertőzése újabb veszélyforrás lehet,
főként a fiatal ültetvények esetében. A védekezés másik sikeres módja
lehet a fertőzött fák eltávolítása.
A Nekrotikus gyűrüsfoltosság
vírusnál kisebb jelentőségű vírusok, melyek csonthéjasokon jelennek
meg:
- Chlorotic ring spot virus - Klorotikus gyűrüsfoltosság
- Cherry chlorotic ring spot virus - Cseresznye klorotikus gyűrüsfoltosság
- Chlorotic-necrotic ring spot virus - Klorotikus-nekrotikus gyűrüsfoltosság
- Ring mosaic virus - Gyűrüs mozaik
- Cherry Hungarian rasp leaf virus - Cseresznye M.o-i érdeslevelűség
- Yellow mosaic virus - Sárga mozaikos levélsodródás
- Cherry dusty mottle - Cseresznye európai rozsdafoltossága
A felsorolt vírusok tünetei megjelenhetnek a faiskolákban a fiatal szaporítóanyagon, valamint a már termő fákon is. A fák akár évekig tünetmentesek lehetnek. Később a tünetek megfigyelhetők egy rövid ideig, aztán újra eltűnnek. A betegség sokféle kárt okoz, de a tünetek hasonlóak, így könnyen összetéveszthetőek. Jellegzetes a növények gyenge sarjadása, lassú és csökkenő fejlődése, a környezeti tényezőkkel szembeni érzékenysége és a leveleken található sárgásbarna foltok, melyek később morzsálódnak. A tünetek a lombozat alsó részében jelennek meg csoportosan vagy elszórtan.