A csonthéjas ültetvényekben a pajzstetvek megjelenése és az általuk okozott kár nagymértékben változik a fajtól és az adott évtől függően.

Tápnövény:
Agazdanövények száma nagyon magas. Közülük a szilván, az őszibarackon, a cseresznyén, a meggyen, bogyós növényeken, az almán és díszfákon okoz komoly károkat.

A kártevő előfordulása, fontossága:
A csonthéjas ültetvényekben az elmúlt néhány évben csökkent a pajzstetvek által okozott kár, de teljesen megsemmisíteni nem lehet őket. Még hatásos védekezés esetén is előfordul, hogy a fák egyes részei újra megfertőződnek a gazdanövények nagy száma miatt. Számítanunk kell a pajzstetvek túlszaporodására nem csupán az elhanyagolt házi-kerti csonthéjas ültetvényeken, de a nagyüzemi telepítéseken is. Ez Európa egész területére igaz, de ezek a karantén kártevők szinte az egész világon elterjedtek.

Tünetek:
A pajzstetvek rendszeresen kárt okoznak a fiatal fás részeken, a terméseken és a leveleken 'foltok' formájában. A kaliforniai pajzstetű a legelterjedtebb, melynek jellegzetes tünete az ún. láz-folt. Ennek a károkozásnak a szembetűnő jele a vörös folt. Erős fertőzés eredményeképpen a termés mennyisége csökken és minősége leromlik. A facsúcs száradása és a fa részleges vagy teljes elhalása következhet be. A közönséges pajzstetű lárvái főként leveleken szívogatnak. Jelenlétüket elszíntelenedett foltok mutatják.

A táplálkozásuk alatt mézharmatot választanak ki, melyen később korompenész gomba telepszik meg, és a levelek színét sötétszürkére vagy feketére változtatja. A kéreg és az ágak elhalásos tünetei mutatják az eperfa pajzstetű által okozott kárt. A szilva pajzstetű által kiváltott tömeges fertőzés a fa gyengülését, virágmegkötési problémákat, valamint a gallyak és ágak elhalását eredményezi. A mézharmat kiválasztás nagyon intenzív.

A kártevő leírása:
A közönséges és a szilva pajzstetűk egygenerációs kártevők. L2 lárva állapotban telelnek át. Májusra fényes barna színű, kidomborodó hátú nőstények fejlődnek ki az áttelelő sárgásbarna egyedekből. A nőstények mérete 2-4 mm. Júniusban a tojásokból lárvák kelnek ki, melyek 2-3 hónapig szívogatnak a leveleken, a hajtásokon, az ágakon és a terméseken, aztán mint másodlagos lárvák elrejtőznek a fás részekben és áttelelnek. Magyar körülmények között a kaliforniai pajzstetűnek és az eperfa pajzstetűnek két generációja van. Első lárva állapotban vagy teljesen kifejlett nőstényként telelnek át egy pajzs alatt. A kaliforniai pajzstetű fejlődési ciklusa bonyolultabb, mert az áprilisban bekövetkező második lárva állapottól kezdődően a hímek és a nőstények különféleképpen fejlődnek. A nőstény a pajzs alatt marad, míg a hímek hosszúkás alakúra fejlődnek, és május elején imágóként rajzanak ki, hogy megtermékenyítsék a nőstényeket. Június kezdetén a nőstények 80-100 utódot hoznak létre ál-elevenszüléssel, melyek néhány óra elteltével megrepednek, pajzsot növesztenek és a gazdanövényen táplálkoznak. A nedves, meleg időjárás nagyon kedvező a kártevő szaporodásához. A második, nyári generációs lárvák fejlődési folyamata hasonló, és az első fagyig tart. A generációk egymásba olvadhatnak, így szinte valamennyi fejlődési formát meg lehet figyelni egyszerre.

Védekezés:
Metszéssel eltávolítjuk a fertőzött ágrészeket és elégetjük azokat. Így a kártevő jelenlétét a minimumra lehet csökkenteni. Rendkívül fontos, hogy kövessük a megfelelő agrotechnikai módszereket, például használjunk fertőzésmentes szaporítóanyagot, illetve alakítsunk ki ritkás, jól kezelt koronát. Fontos az áttelelő, a mozgó és pajzsos egyedek elleni vegyszeres védekezés. A szilva és teknős pajzstetű esetében a mozgó alak előre jelezhető a nőstények nagyító alatti "felboncolásával" vagy vazelines gyűrűk kihelyezésével a lombkoronába. Minden pajzstetű mozgó lárvája citromsárga színű, igen kicsi.
A repülő hímek elleni irányított védekezés előjelzésen alapul.