Kórokozó:Alternaria alternata, Alternaria helianthi, Alternaria zinniae

Leírás:

Az Alternaria alternata sötétbarna spórái egyszerű vagy elágazó láncok formájában az egyszerű sötét konídiumtartók (conidiophora) végéből keletkeznek, és keresztirányú (transzverzális) és függőleges falakkal több sejtre vannak felosztva. Az érett konídium (conidium = szaporítósejt) mérete tipikusan 10-30 x 5-12 millimikron, rövid kúpos csőre van, vagy csőrtelen, keskeny ellipszis vagy tojásdad alakú és hosszúkás, elágazó láncokon helyezkedik el, színe tompa olajzöld, 3-7 transzeptum (keresztirányú elválasztó fal) , 1-5 longiszeptum (hosszirányú elválasztó fal) fordul elő, 5-15 konídiumból állnak az egyes láncok, az elágazó láncokból álló komplexumok akár 50-60 konídiumot is tartalmazhatnak.

Az Alternaria helianthi spórái egyenként, külön léteznek, nincs csőrük, és egyszerű vagy (ritkán) elágazó konidiofórákon keletkeznek. A konídiumok hengeresek és hosszúkásak - ellipszis, egyenes vagy enyhén hajlott formájúak, sárgásbarna színűek, szeptumokkal elválasztottak, 4-11 transzeptum vagy longiszeptum fordulhat elő, összehúzottak a szeptumoknál, és kerekvégűek mindkét végükön. A konídiumok hosszúsága 100.4 millimikron, szélessége 25.1 millimikron.
Az Alternaria zinniae barna konidiofórákat termel, szeptumokkal elválasztott, egyenesen felálló vagy enyhén meghajlott, egyszerű, többnyire egyedülálló, mérete 38-88.2 x 4-9 millimikron. A konídiumok hengeresek, kettős falúak, egyedülállóan élnek, olajos-barnák, az alapjuknál 5-9 keresztirányú és 2-4 hosszanti szeptummal elválasztottak, egyszerű, egyenes vagy enyhén hajlott, hegyes csőrük van. A konídiumok hossza 117.6-243 millimikron, szélessége 10.5-25.2 millimikron.

Gazdanövények:
A napraforgó és konkolytövis egyaránt lehet az Alternaria helianthi tápnövénye.

Előfordulás és jelentőség:
Az Alternaria helianthi fontos betegségként ismert nedves, párás területeken Közép-Európában, Indiában, Ausztráliában, Dél-Afrikában és Afrika bizonyos részein. Ezeken a területeken a terméskiesés 15-90%-ig, az olajtartalom vesztesége 20-30%-ig terjedhet. Nagyon párás területeken 50-60%os veszteséget is okozott már. Az Alternaria két fajtája, az Alternaria helianthi és az Alternaria zinniae okozza a napraforgó levél- és szárfoltosságát, melyek közül az Alternaria helianthi a gyakoribb és a veszélyesebb. Ezek a betegségek meleg, párás körülmények között súlyosak lehetnek. Az Alternaria alternata közönséges szaprofita (korhadékevő) faj, gyakran a pusztulófélben lévő növényeken jelenik meg, de jelentősége nem ismert. A terméskiesést okozhatja a tányér kisebb mérete, a magok kisebb száma tányéronként, és az olaj kisebb mennyisége vagy rosszabb minősége.

Tünetek:

Mind az Alternaria helianthi, mind az Alternaria zinniae sötétbarna, barázdált foltokat okoz a leveleken. A foltok szabálytalan alakúak és nagyságúak, nagyon sötétbarna szegéllyel és középen szürkés színben. Fiatal egyedeken a foltokat sárga gyűrű veszi körül. A levélen lévő sebek (lesio) összeolvadhatnak, és ez a levelek hervadását, fonnyadását okozza.

A száron a sebek sötét foltok formájában kezdődnek, amelyek megnagyobbodnak és hosszú, keskeny sebek alakulnak ki. Ezek a sebek a száron gyakran összeolvadnak és nagy elfeketedett foltokat képeznek, amelyek végül a szár törését idézik elő. A száron a sebek össze-vissza helyezkednek el, és nincsenek összefüggésben a levél nyelének csatlakozási pontjával.

A tányéron sötétbarna ovális vagy kör alakú, céltábla kinézésű foltok alakulhatnak ki. Ha a betegség súlyos, a növények idő előtt elhullathatják a leveleket, és elpusztulnak vagy megdőlnek.

A kórokozó életmódja:
A mycelium a talajt borító növény-maradványokban, ritkábban a magokon marad fenn. A gombát kis mértékben a magok is terjeszthetik, bár a mag az oltóanyag forrásaként a körülmények legtöbbjében viszonylag jelentéktelen szerepet játszik. Az Alternaria okozta rozsda a fiatal növényeken akkor fordulhat elő, ha Alternaria-val fertőzött táblában a csemeték esős időben bújnak ki a földből. Mindazonáltal a virágzástól az érésig terjedő szakaszban a növény fogékonyabb a fertőzésre, mint a vegetatív vagy a bimbózási szakaszban. A konídiumok a szél és a víz útján terjednek. A csapó esővel érkező konídiumok először az alsó leveleket érintik. Ebből a primér fertőzésből származó foltok sporulálni fognak, azaz újabb konídiumokat termelnek, amelyek aztán az egész levélzeten elterjednek, és újabb növényeket is megfertőznek, járványt idézve elő a táblában. Magas hőmérséklet (24-27 °C) és gyakori eső (néhány óra hosszat jelen lévő víz vagy harmat), száraz időszakokkal váltakozva kedvező körülményeket jelent a gomba sporulációjához.

Védekezés:
A betegség elleni védekezés módszerei közé tartozik a vetésforgó alkalmazása, a növény-maradványok megsemmisítése és a talajművelés (beszántás), amelynek révén a maradványok föld alá kerülnek, ahol a lebomlás gyorsabb. A korai ültetésű táblák általában fogékonyabbak a súlyos megbetegedésre, mint a később ültetettek. A növények fogékonyabbak a virágzás idején és abban az időszakban, amikor a magok megtelnek
A magok Captan gombaölő szerrel való kezelése jelentősen csökkenti a csemetéken az Alternáriás levélfoltosság előfordulását. A levélzeten alkalmazott gombaölők közül a benomyl (Fundazol), vinclozolin (Ronilan) és iprodion (Rovral) hatóanyagúak alaklmazhatók az Alternáriás foltosság elleni védekezésre.