Észak-Amerikából származik, ahol vadonélő és gyomnövény fajtái széles körben elterjedtek. Fontos ipari olajnövényként először az egykori Szovjetunióban termesztették. A termesztett fajták jellemzője, hogy a szár kevéssé elágazó, nagy tányérral, a méret nagy változatosságot mutat: a 2 m vagy annál is magasabb szárú, 50 cm átmérőjű tányérral rendelkező óriás típusok, és az 1 m magasra növő törpe típusok egyaránt előfordulnak. A kifejezetten az olajtartalmú magvukért termesztett nemesített formák (kultivárok) kb. 1.5 m magasra nőnek, a tányér átmérője 25 cm; a kaszat lehet fekete, fehér vagy csíkos.
Alapvetően a magjáért termesztik, ami a világon a második legfontosabb növényi étolajat adja. A napraforgó-olaj használható főzéshez, margarin előállítására, saláta öntetek készítéséhez, kenőanyagként, a szappangyártásban, valamint világításra. Mint félig-száradó olajat, lenolajjal és más száradó olajokkal együtt festékek és kencék előállításához is felhasználják. A hántolt magból készült olajpogácsát magas fehérje tartalmú (akár 50% is lehet) takarmányként használják a szarvasmarha tenyésztésben. A növény többi részét silózva tömegtakarmányként, és zöld-trágyaként hasznosítják. A mag héja dara formában szarvasmarha-táp alapanyagaként szolgál.
A
mag 45-65% olajat tartalmaz. A napraforgó-olaj telítetlen zsírsav, pl.
linol sav koncentrációja igen magas ((44-72%), az olajsav koncentráció
(25-30%) közepes, a linolén sav koncentráció pedig igen alacsony szintű.
A telített savak, a palmitin és sztearin koncentrációja ritkán haladja
meg a 12%-ot. A tocopherol, vagy E-vitamin igen fontos vitamin és természetes
antioxidáns.