Kórokozó:Phoma macdonaldii, teleomorf: Leptosphaeria lindquistii

Leírás:
A piknídiumok (pycnidium) gömb alakúak, az átmérőjük 68-160 millimikron, színük sötétbarnától a feketéig változhat. A piknídiumokban konídiumok fejlődnek ki, ezek üvegszerűen átlátszóak, ellipszis alakúak, két olajcseppel. A méret 3.0-6.2 millimikron hosszúság, és 1.3-2.6 millimikron szélesség között változik.
A pseudoperitheciumok gömbszerűek, sötétbarna színűek, átmérőjük 274-306 millimikron között változik. A pseudo-peritheciumokban számos hengeres tömlő (ascus) fejlődik ki. Mindegyik tömlő nyolc tömlőspórát termel, amelyek két sorban rendeződnek el. A tömlőspórák kétsejtűek, üvegszerűen átlátszótól a sárgás színig változóak, hengeres alakúak.

Gazdanövény:
Napraforgó

Előfordulás és jelentőség:
A fertőzött egyedek elgyengülnek, és kisebb tányért nevelhetnek, kisebb magterméssel és olajtartalommal. A szár teljesen elrothadhat, és ezáltal fennáll a veszély, hogy a növény megdől. A kizárólag a Phoma következtében előálló terméskiesés változó, de más kártevőkkel együtt való előfordulás esetén jelentős terméskiesést tapasztaltak.

Tünetek:

Sötét fekete sebek (lesio) jelennek meg a száron, a levélnyelek tövénél, majd végigterjednek a száron. A sebhelyek általában elérik a több cm-es hosszúságot. Ráadásul a gomba sebhelyeket okoz a leveleken, a tányér hátulján, és a szár koronájánál vagy tövénél is. Ha a körülmények kedvezőek a gomba szempontjából, a levelek elhervadnak és kiszáradnak, a szár pedig sötétbarna vagy fekete színű lesz. Az érett sebekben kézi nagyítóval a gomba kis, kör alakú szaporító szerveit (piknídium = pycnidium) figyelhetjük meg.
A Fómás feketeszárúság tünetei összetéveszthetők a Phomopsis szár-üszkösödéssel, de a Phomopsis fertőzéstől megkülönböztetik a különböző méretű és színű sebek a száron.

A Phomopsis által okozott sebhelyek akár 15 cm hosszúságot is elérhetnek, és világosabb vörösesbarna színűek. A Phomopsis szár-rákra nagy, barna sebek és a szárbél kiterjedt lebomlása a jellemző, ami gyakran a növény megdőléséhez.

A kórokozó életódja:
A gomba fertőzött növény-maradványokban, piknídium és valószínüleg mycelium formájában telel át. A piknídiumok konídiumokat bocsátanak ki, amit a csapó eső vagy rovarok a szomszédos növényekre is átvisznek. A betegség a tenyészidő akármelyik szakaszában előfordulhat, de a leggyakoribb virágzás után.
A fómás fertőzés az egész tenyészidő alatt bekövetkezhet, habár általában addig nem észlelhető, amíg a száron lévő sebhelyek feltűnővé nem válnak, később a nyár folyamán. A gomba fertőzött növény-maradványban telel át, és a csapó eső terjeszti. A rovarok is terjesztőként szerepelnek. Az Apion és a Cylindrocopturus szár-zsizsik belsőleg és külsőleg is viszik és terjesztik a Phoma spórákat. A kifejlett zsizsikek a levelekkel táplálkoznak, és a fertőzött lárvák terjesztik a gombát, amint átfúrják magukat a száron. A betegség fertőzött magok útján való terjesztése nem jelentős. A feketeszárúság akkor a legsúlyosabb, amikor bőséges nedvesség van jelen a virágzás alatt és után.

Védekezés:
Egyetlen eljárás sem nyújt teljesen hatásos védelmet. Négy éves vetésforgó alkalmazása minimumra csökkenti a Phoma koncentrációját a talajban. A rovarok elleni jó színvonalú védekezés szintén korlátozza a betegség terjedését. Néhány kultivár ellenállóbb a betegséggel szemben, mint mások, de teljes immunitással rendelkező hibridek nincsenek.