Betegség neve: Diaportés szárfoltosság

Kórokozó: Diaporte helianthi, anamorf: Phomopsis helianthi

Leírás:
A piknídiumok (pycnidium) alakja gömbszerű, 120-190 millimikron átmérőjűek, sötétbarnák, pórusszerűek és többnyire a növény szövetébe vannak beágyazódva. A piknídiumokban főleg béta-konídiumok fejlődnek ki, amelyek üvegszerűen átlátszóak, egyenesek, vagy felcsavarodnak a végüknél. A nagyság 17-42 millimikron hosszúság és 0.5-2 millimikron szélesség között változhat. A perithecium-ok alakja gömbölyű vagy gömbszerű, színük a sárgástól a feketéig, átmérőjük 290-430 millimikron között változhat. A perithecium nyakának hosszúsága jelentős különbségeket mutat, 260 és 850 millimikron között. Számos tömlő alakul ki a peritheciumok-ban. Mindegyik tömlő nyolc tömlőspórát termel, amelyek két hosszanti sorba rendeződve helyezkednek el. A tömlőspórák kétsejtűek, ellipszis alakúak, és keskenyek a belső rekeszfalnál. A méretük 15-17 x 5-7.5 millimikron.

Gazdanövények:
A Diaporte helianthi kórokozó tápnövénye a napraforgó.

Előfordulás és jelentőség:
A Diaporte helianthi (Phomopsis helianthi) által okozott Phomopsis szürke-foltosság súlyos betegség, amit Európában (Jugoszláviában) először az 1970-es években észleltek, az Egyesült Államokban pedig 1984-ben. A betegség akkor a legsúlyosabb, ha hosszantartó magas hőmérséklet és magas páratartalom körülményei állnak fenn. A kórokozó komoly terméskiesést okozhat. A Diaporte helianthi csökkentheti a termés mennyiségét és csökkenti az olajtartalmat, a tányér méretét és a magok súlyát is. A legfontosabb veszteség az, hogy az elgyengült és ledőlő szárak eltörhetnek.

Tünetek:

A levelek szélén klorotikus határvonallal szegélyezett kis, elhaló foltok jelennek meg, amelyek aztán a levél főerezete mentén terjednek. A foltok az alsó vagy középső leveleken fordulnak elő, általában virágzás után. A fertőzött levelek hamar elszáradnak, elhervadnak, de nem esnek le a szárról. A gomba lefelé növekszik, a szár, ill. a levélnyél irányában. A száron lévő sebek (lesio) mindig a levél hónalja körül formálódnak, először kis, barna, besüllyedt foltok, amelyek gyorsan megnagyobbodnak, kerekké vagy ellipszis formájúvá válnak, és általában körülölelik a szárat.

A folt középső része megszürkül, míg a szélek sötétbarnák. A gomba elpusztítja a szárbél szövetét a seb (lesio) alatt. A száron lévő sebek nagysága elérheti a 15-20 cm-t. A fertőzött szöveten kis fekete piknídiumok fordulhatnak elő. A betegség utolsó fázisában az egész növény elhervad.

A Fómás feketeszárúságnak nevezett betegségtől a diaportés szárfoltosságot az különbözteti meg, hogy az utóbbinál a foltok rendkívül ritkán feketék, tipikusan csónak alakúak, szélük határozott.

A kórokozó életmódja:
A gomba mycelium és perithecium-ok formájában telel át, a szár-maradványokon vagy a talajban. Az oltóanyag forrása lehet a vad napraforgó is, és napraforgómagon is találtak már. A perithecium-ok a tél végén alakulnak ki, és általában tavasszal válnak éretté. A tömlőspóra meghosszabbodott nyakából kikerülve a szél és a csapó eső terjeszti őket. A tömlőspórák a levél szélén képződő cseppekben csíráznak, és így kezdődik a fertőzés. A száron képződő első sebekben (lesio) piknídium-spórákat tartalmazó piknídiumok találhatók. A béta-konídiumok nem okoznak fertőzést. A száron a sebek általában a virágzásig nem jelennek meg, és a levelek megfertőződésétől számított 25-30 napon belül alakulnak ki.

Védekezés:
A Phomopsis megbetegedés elleni hatékony védekezés ellenálló (rezisztens) napraforgó hibridek ültetését jelenti. Vetésforgó alkalmazása, továbbá a fertőzött napraforgó növény-maradványainak a megsemmisítése és ősszel történő beszántása segít abban, hogy a talajban jelen lévő kórokozó populáció visszaszoruljon. Az 50.000 növény/hektárnál kisebb populáció-sűrűség és a nitrogén műtrágyák csökkentett szintje csökkentheti a betegség előfordulásának valószínűségét.
A lehető legjobb védekezés elérése érdekében a gombaölő szerek (fungicid) alkalmazását meg kell kezdeni, még mielőtt a tünetek megjelennének. A két ütemben végrehajtott alkalmazást ajánljuk, az első alkalommal a bimbózás szakaszában, és másodszor pedig virágzáskor. A benomyl alapú gombaölő szerek bizonyultak leghatékonyabbnak a Phomopsis kórokozó ellen.