A gyomnövény neve: Fakó muhar (Setaria glauca) (L.) Pal. Beauv.

Egynyári fű, erőteljesen szaporodik magról, amelyhez meleget igényel. A tápanyagban gazdag, agyagos homok- és enyhén homokos agyagtalajokat kedveli.

Biológiai jellemzők:

Egynyári, egyszikű gyomnövény, életformája T4.
Csírázási időszak: koranyár. A magok 0.5-3 cm mélyről csíráznak, a mélyebb talajrétegekből csírázott növények gyengébbek, és növekedésük, fejlődésük elmarad a többitől. A magok magasabb (10 Celsius foknál magasabb) talajhőmérséklet esetén csíráznak.
Sziklevelek: összecsavarodott, szaggatott - lándzsa alakú, a közepén szélesebb, fül és nyelv nélküli.
Levélzet: széles, petyhüdt, tompa kékeszöld, középen fehér csíkkal, a levél hüvely laposra nyomott, levélhártya (ligula) helyett szőr korona, a levél hüvely széle sima.
Növény: a tövénél gyakran elágazó, szürke-zöld, 10-40 cm magas.
Virág: a virágzat tömör (kompakt), hengeres, egyedülálló pszeudo-tüske, a kalászkák kicsik, egyedülálló virágokkal, a virágok nem-bajszosak, de hosszú, végül rókavörös sörték vannak a kalászka alatt, a sörték kétszer vagy háromszor hosszabbak és a tüskék fölé torsonyulnak.
Virágzási időszak: nyár.
Magok száma növényenként: 400-800.

Összefoglalás:
A fakó muhar egynyári fű, erőteljesen szaporodik magról, amelyhez meleget igényel.

Előfordulás és jelentőség:
A fakó muhar előfordul szántóföldeken, elhagyott helyeken, árkok és utak mentén, stb. A száraz, termékeny homokos és agyagos talajokat kedveli, általában meleg éghajlatú vidékeken. Gyomnövényként előfordul kertekben és szőlőkben, de főleg gyökérnövények esetében, mint kukorica, napraforgó, stb.

Védekezés:
A művelés körébe tartozó védelem módszerei: a magok tisztítása, vetésforgó, a növények rotációja és kaszálás. Olyan helyeken fordul elő, ahol nagy arányban vannak kapásnövények és zöldségfélék, olyan vetésforgók esetében, amelyben nagy a kukorica aránya. Ennek a gyomnövénynek az elnyomása érdekében olyan vetésforgót kell összeállítani, amelyben nagyobb arányban vannak a takarmánynövények és a téli növények. A tarló feltörése fontos a gyomnövény szabályozása szempontjából, amikor a későn csírázó gyomok magja nem fejlődik ki.
A tavaszi fogas-boronázás alkalmazása (a növekedés azon szakaszában, amikor 1-3 kiterjedt szártag /internodum/ látható) a mechanikai védekezés legjobb módszere.