Gyomnövény neve: Muhar (Setaria spp.)
- Setaria glauca (Sárga muhar)
- Setaria viridis (Zöld muhar)
- Setaria verticullata (Durva muhar)
- Setaria decipiens
- Setaria italica (Olasz köles)

Család: Poaceae

A Muhar-félék egynyári, mindenütt előforduló növények. Kedvező körülmények között - a talaj pH értékétől függően - a különböző fajok változó tömegben fordulnak elő, különösen ha a földet állandóan művelik.

Biológiai jellemzők:
A Setaria fajok egynyári, egyszikű, késő nyári gyomnövények, életformájuk T4.
Csírázás: A Setaria fajoknak a csírázáshoz napfényre és felmelegedő talajra van szükségük. A fakadás jórészt május elején következik be. Ezután a fejlődés felgyorsul, ha kedvezőek a körülmények.
Növény: A Setaria fajok elérhetik a 10-100 cm-es magasságot, a körülményektől függően. Ezek fűfajták, amelyek erős, rostos gyökérrendszert növesztenek. Homokos, termékeny agyagos talajban intenzíven fejlődnek.
Lomblevelek: a levelek színe szürkés-zöld, rostosak-szálasak és élesek. Adaxiális felszínük durva. A Setaria verticullata levelei szélesebbek. Az abaxiális felszínük és szélük nagyon durva. Az alsó levélhüvely általában vöröses.
Virág: hosszúkás, henger alakú, 4-6 cm hosszú, tömött füzérvirágzata van, sok kis lombfüzérrel. A füzérvirágzatból kiálló tüskék a fajtára jellemző, öröklött vonásokat mutatnak, mint a Setaria glauca esetében, amikor a tüskéket akkor érezzük, ha lefelé simítjuk őket, míg más Setaria fajoknál akkor érezzük a tüskéket, he felfelé simítjuk. A Setaria verticullata tüskéi fogazottak, cakkos szélűek is, így könnyen hozzátapadnak az őket megérintők ruhájába.
Virágzás: júniustól novemberig. A virágokat és a zöld részeket már enyhébb fagyok is tönkreteszik.
Magok: a magok alakja egy hátulról ellapított tojáshoz hasonlít. Színük szürke vagy sárgás-barna. 2-3 mm hosszúak
Magok száma növényenként: a fejlődési szakasztól és a gyomnövény méretétől függően 200 és 1500 között változik.

Előfordulása és jelentősége:
Ezek a gyomnövények széles körben elterjedtek Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában. Különösen szántóföldeken, szabadföldi táblában fordulnak elő, de jelentős károkat okoznak gyümölcs ültetvényekben, zöldséges- és virágoskertekben is, főleg bőségesen trágyázott területeken. A kapálással művelt földeken a magok korán kicsíráznak, a meleg, nedves talaj miatt. Ezt a folyamatot a talajművelés felgyorsítja. A Setaria glauca a savas talajokat kedveli, míg a Setaria viridis meszes talajban szaporodik. Bármelyik Setaria faj szaporodik semleges talajban. A Setaria decipiens szórványosan előfordul agyagos talajon. A gyomnövények akadályozzák a kultúrnövények fiatal egyedeinek fejlődését. A Setaria fajok jelentős mennyiségű vizet párologtatnak el,és így csökkentik a talaj vízkészletét. Ez nagy veszteségeket okoz, főleg a száraz, nyári időszakokban.

Védekezés:

Agrotechnikai védekezés:
Hatékonyan meg tudjuk akadályozni a gyomnövény terjedését kertészeti kultúrákban, a területek intenzív kiaknázása (ami azt jelenti, hogy egyik növény formációt követi a másik) és rendszeres talajművelés segítségével.

Mechanikai védekezés:
A késő nyári (T4) növények a zöldségfélék ültetvényeiben jelennek meg, ezek rendszeres talajműveléssel (pl. tárcsázás, a forgó kultivátor használata, kapálás, sarabolás, ezek kombinált alkalmazása) elpusztíthatók, vagy legalábbis nem tudják a magokat megérlelni. Paradicsom állomány esetében ez csak az első szakaszokban és akkor lehetséges, ha a növényeket tám rendszer mellett termesztik.

Kémiai védekezés:
Vetés (palántázás) előtt, továbbá a földből való kibújás előtt és után alkalmazható, pendimethalin vagy trifluarin hatóanyagú gyomirtó szerek használhatók a paradicsom esetében. Használhatók még a haloxifop-R-metilészter, szetoxidim, fenoxaprop-P-etil hatóanyagú herbiciedek.

Vetés esetén:

Az átültett palánták esetében: