A paradicsom termesztése :
A paradicsom széles körben termesztett egynyári növény. A magokat általában március második felében vetik el, jó minőségű tőzegréteget tartalmazó konténerekbe, amelyeket melegházban tartanak. Amikor a sziklevelek teljesen kifejlettek és az első valódi levelek is megjelentek, a palántákat átültetik, vagy egy másik konténerbe, vagy ágyásba, vagy egyenként külön konténerekbe. A palántákat kellő távolságra kell ültetni egymástól, hogy sok fényhez jussanak a növekedéshez. Felhős napokon a hőmérsékletet minimumon kell tartani, hogy megakadályozzuk a palánták túlzott megnyúlását. A melegházi művelés kb. 6-7 hétig tart. A palánták megerősítése, mielőtt szabadföldi táblába kerülnek, alapvető fontosságú ahhoz, hogy megelőzzük a palánták mechanikai sérülését az átültetés során, és a nap vagy a szél okozta károsodást, az átültetést követően. A hőmérsékletet és a locsolást is csökkenteni kell. A melegházi ágyásoknál napközben az üveget ki kell venni (vagy kinyitni). A jó palántának tömöttnek kell lennie, erős, vastag szárral és sötétzöld levelekkel. Ezeket a palántákat május közepén ültetik ki, általában akkor, amikor az első virágok megjelennek. A konténerben nevelt palánták gyorsabban nőnek, de drágábbak. Egy másik lehetőség az, hogy közvetlenül a földbe vetik a magot. Ezt a módszert főleg a feldolgozásra kerülő paradicsom esetében alkalmazzák. A magokat ebben az esetben április utolsó dekádjában (10 nap) vetik. Napos helyszíneket ajánlatos választani. Mély völgyeket és vízfelszínhez közeli, zárt helyeket, ahol a levegő páratartalma magas, lehetőleg el kell kerülni. A paradicsomot eredményesen lehet termeszteni sokféle talajon, de a nagy szerves anyag tartalmú, iszapos vagy agyagos talajokat tartják a legproduktívabbnak. Friss trágyát nem szabad alkalmazni a paradicsom ültetése előtt. A jó vízelvezetés alapvető fontosságú. Az optimális pH érték 6.0-6.5 között van. A talaj előkészítési eljárások az adott helyszíntől és a rendelkezésre álló gépektől függően különbözőek lehetnek, de figyelembe kell venni mind a növény, mind a termesztési technológia jellemzőit.

Gondozás:
Az öntözés és műtrágyázás szintén alapvető fontosságúak a nagy termés és a jó minőség szempontjából, mert a palánták nagyon gyorsan nőnek, de az emelőműves öntözés és nagy mennyiségben adagolt nitrogén érzékenyebbé teszik a növényt a levélbetegségekre. A nitrogén és más elemek túladagolása kalciumhiányt is előidézhet a gyümölcsben, ez az ú.n. virágvégi rothadás. Rendszertelen öntözés a gyümölcs felrepedezését okozhatja. A szalmával vagy műanyag fóliával való talajtakarás jótékony hatású lehet, de általában túl drága. Ha nem terveznek mechanikai betakarítást, a kikarózás alkalmas arra, hogy a levélkoronát felfelé irányban tartsa, és így lehetővé tegye a levegőzést, aminek a révén az eső vagy harmat utáni időszak, amíg a levelek nedvesek, a minimumra csökkenthető, és így csökken a magas páratartalmat igénylő betegségek terjedésének a lehetősége is. A közép-európai térségbenjellemző körülmények között a nagyon korai fajták gyümölcse június végén, vagy július elején takarítható be. Az utolsó termést még az első fagyok előtt, október első dekádjában be kell takarítani.