A Lycopersicum nemzetség a Solanaceae családjának viszonylag kis nemzetsége. A termesztett paradicsomot általában Lycopersicum esculentum néven említik, de a Solanum lycopersicon és Lycopersicum lycopersicum elnevezés szintén használatos. A Lycopersicum számos rokon faja (L. pimpinellifolium, hirsutum, chilense, lycopersicoides, peruvianum, pennellii) nem szolgál étkezési célokat, de génbank szerepét tölti be a termesztett fajták nemesítéséhez (különösen a rovarkártevőkkel és betegségekkel szembeni ellenálló képesség szempontjából).
A paradicsom termesztett formái diploid (2n=24), lágyszárú, évelő növények. A paradicsom meleg-évszaki zöldségnövény, fejlődéséhez az optimális hőmérséklet 21-23 Celsius fok. Mind a nagyon alacsony, mind a nagyon magas hőmérsékletek problémát okozhatnak a gyümölcs beérésében, illetve deformáltságot idézhetnek elő. A közvetlen napsütést is igényli. Az árnyékban lévő növényeknél is problémás lehet a gyümölcs beérése, vagy csak késve érik be. Az egész növényt mirigyes szőr borítja, ami erős illatot áraszt, ha a növény eltörik. A levelek félbeszárnyaltak, három különböző típusúak lehetnek: valódi paradicsomlevél, mikado típusú és burgonyalevelűek.

Növekedés:

A paradicsomnövény növekedése lehet determinált és folytonos növekedésű. A fiatal növény első hajtása 5-10 levelet hoz, azután virágfürt (cluster) alakul ki. Az egyes virágfürtöket angolul "kéz"-nek ("hand") nevezik. A folytonos növekedésű fajták esetében a hajtás továbbra is felfelé növekszik, és a virágfürtök fő hajtás oldalán jelennek meg. Melegházakban (hajtatásban történő termesztés esetén) a fő szárakat néha nőni hagyják, és így elérhetik akár a 3-6 m hosszúságot is. Ennél a felfuttatási rendszernél a levél hónaljakban kialakuló vegetatív oldalhajtásokat eltávolítják. Habár úgy tűnik, hogy a folytonos növekedésű fajtáknak egyetlen fő szára van, valójában nem ez a helyzet. Az első hajtás növekedése az első virág kialakulásával véget ér. A felfelé való növekedés azért folytatódik, mert a virágfürt előtti utolsó levél (ami tulajdonképpen azért növekszik, hogy a virágfürt fölé kerüljön) oldalhajtást növeszt. Ez az oldalhajtás további három levelet hoz létre, mielőtt egy virágfürtben végződne. A virágfürt előtti utolsó levél oldalhajtásából induló újabb hajtások folyamata vég nélkül ismétlődik, azt a benyomást keltve, mintha egy fő szár lenne, amelyen virágfürt van minden három-levélnyi szakasz után. A determinált fajtáknál a folyamat különbözik ettől, amennyiben az első virág feletti oldalhajtás 0-2 levelet és egy virágfürtöt hoz, de nem hoz további vegetatív hajtásokat. Ez megállítja a növény felfelé való növekedését, ami miatt a fő szár sokkal rövidebbnek látszik. Sok oldalhajtás indul ki az első hajtásból, ami a növénynek bokorszerű kinézést kölcsönöz, de végül mindegyik oldalhajtás virágfürtben végződik. Sok virágfürtnek az egyszerre történő (szimultán) növekedése elősegíti a koraiságot és koncentrálja bogyó érését, a folytonos növekedésű fajtákhoz képest. A félig-determinált fajták hajtásai több virágfürtöt hoznak egy látszólagos fő szár oldalán úgy, mint a nem-determinált fajták., de aztán egyszer csak a hajtás egy virágfürtben végződik úgy, mint a determinált fajták esetében. Az ipari méretekben, részben feldolgozás céljából, részben friss fogyasztásra termesztett paradicsomfajták többsége determinált növekedésű, mert alacsonyabb növésű formájuk könnyebbé teszi a növény kikarózását és a koncentráltan bekövetkező érés lerövidíti a betakarítási időszakot, ami általában csökkenti a munkabér költségeket is. A folytonos növekedésű fajtákat melegházas termesztésben (hajtatásban) és kiskertekben alkalmazzák, a hosszabb, kevésbé koncentráltan bekövetkező érés miatt.

Virágzat és termés:

Egy növény több virágzatot is hozhat (6-8 virágzatot szabadföldi tábla körülményei között), a virágzat általában 4-10 virágból áll. A paradicsom virágai viszonylag kicsik, és ötkaréjos pártából és csészelevelekből állnak. A porzó- és termőtáj lényegében öt hím portoknak a magház, bibeszár és bibe körüli egyesülése. A pollent a portok a belsejéből bocsátja ki, és az önbeporzás magas szintjét biztosítja. A sikeres beporzáshoz a virág valamelyes mozgása alapvető fontosságú. Ez megoldható akár levegő áramlat, akár beporzó rovarok segítségével. Ha a virágzás alatt a hőmérséklet túl alacsony, vagy éppen ellenkezőleg, túl magas, a pollen nem képes csírázni, és a virágok beporzására nem kerül sor, aminek a következtében a virágok vagy leesnek, vagy kicsi, majdnem mag nélküli, puffadt gyümölcsök termelődnek. Az ilyen hőmérsékletek következménye lehet deformált gyümölcsök, az ú.n "macska-arc" kialakulása is, ami azért következik be, mert a virág és a bogyó kifejlődésének korai szakaszában a sejtek elválasztódása tökéletlenül megy végbe. Botanikai szempontból a gyümölcs bogyótermésnek minősül. A belsejében két vagy több rekesz (a magház részei) található. A vad fajtáknál (cseresznye paradicsom) két rekesz van, a kereskedelmi célra termesztett paradicsomfajták többségében 4-6 rekesz fordul elő, míg a feldolgozás céljára termesztett fajtáknál ennél több rekesz is van a bogyóban. A bogyó színe teljes érésnél általában élénkpiros, de lehet kétféle színű (piros sárga csíkokkal), sárga, narancssárga, majdnem fekete, zöld vagy akár fehér is. A piros színt két karotinoid pigment - a likopin és a ß-karotin - együttes jelenléte, okozza.

Minél magasabb a likopin tartalom, annál sötétebb piros a gyümölcs. Ha a hőmérséklet magasabb, a likopin szintézis lelassul, és a bogyó színe narancssárga lesz.
A bogyó színét végül a héj és a hús színének aránya határozza meg. Legalább hat különböző típusú bogyót különböztetünk meg, ezek: a legközönségesebb, klasszikus kerek paradicsom, a kisebb, cseresznye- vagy szendvics-paradicsom, a jellegzetes ovális szilva- és bébi-szilva paradicsom, az óriás paradicsom, és a fürt paradicsomok, amelyek a fentiek szerinti akármelyik alakúak is lehetnek, de a szárral együtt kerülnek forgalomba. A bogyó fejlődése a teljes érésig 6-10 hetet vehet igénybe. A palántázástól a betakarításig tartó időszak hossza szerint a fajták három kategóriába sorolhatók: korai fajták, amelyeknek 50-65 napra van szükségük; közepes érésű fajták (70-80 nap); és késői fajták (85-95 nap). A piros paradicsom bogyójának érési szakaszait az alábbiak szerint írjuk le: éretlen, érett zöld, rózsaszín és piros. A piacon friss paradicsomként árult bogyót gyakran az érett zöld szakaszban szednek le, mert ilyenkor jobban tűrik a szállítás, stb. általi törődést, mint az érett bogyók. Csak a fürt paradicsomot szedik később, és egyes fogyasztók ezt jobban is szeretik jobb íze miatt. A paradicsom bogyója kb. 95 % vizet tartalmaz, a fennmaradó részt cukor, szerves savak és más anyagok teszik ki, és ezek adják a bogyó jellegzetes ízét és textúráját. A feldolgozásra kerülő fajtáknál vastagabb a bogyó fala, és magasabb az oldódó szilárdanyag tartalom. A bogyó fontos antioxidáns forrás. Az egyik legerőteljesebb ezek között a karotinoid likopin pl. csökkenti a prosztatarák kockázatát. A magas C-vitamin tartalom is nagyra értékelt tulajdonság, különösen télen. A bogyót zöldségként használjuk. Frissen is ehető, vagy saláták részeként, továbbá főzve, mint szószok, levesek, vagy hagyományos húsételek, pl. pizza, stb. alkotóeleme. Van néhány fajta, amelyeket kifejezetten a különlegesen magas karotinoid tartalma miatt termesztenek, és ipari felhasználásra kerülnek.

Fajták:

Genetikai szempontból a létező paradicsomfajták vagy klasszikus nemesítésből nyert klasszikus populációk, vagy F1 hibridek, amelyeket speciális beltenyésztéett leszármazási vonalakból állítottak elő keresztbeporzással. Ebben az esetben az egy keresztbeporzásból származó összes növény genetikailag azonos. Az F1 hibridek előnye az ú.n. heterózis hatásban (effektus) áll, ami azt jelenti, hogy két adott beltenyésztésű leszármazási vonal utódai sokkal nagyobb termést és jobb minőséget adnak, mint a szülők. Ennek a hatásnak a magok minden generációjában való elérése céljából, a szülői leszármazási vonalak keresztbeporzását biztosítani kell az F1 generációból származó magokból nem lehetséges további növények nevelése, mert az F2 generációban a növények tulajdonságai különválnak (szegregálódnak). Ezért van az, hogy az F1 generáció magjai drágábbak, mert tulajdonságaik miatt a szortimentben uralkodóvá válnak. A fajtákat és hibrideket a betegségekkel és rovarkártevőkkel szembeni ellenálló képesség miatt is tenyésztik, továbbá a bogyó repedésállósága és a betakarítás után lassan bekövetkező puhulás elérése miatt is.