Gyomnövény neve: Szőrös disznóparéj ( Amaranthus retroflexus )

Család: Amaranthaceae
Ez a közismert, nagytestű gyomnövény gyakorta fordul elő a földeken. Gyakorta alakít ki vegyszerekre rezisztens rasszokat, amely a védekezés során problémákat okozhat. A földeken több, hasonló, rokon disznóparéj faj is lehet, mint pl. a karcsú disznóparéj (A. chlorostachys ), de általában a szőrös disznóparéj a leggyakoribb.

Biológiai jellemzők:

Ez a gyom faj tipikus nyárvégi egynyári gyom, életformája T4. Nagyon nagyra képes megnőni, a másfél méteresre megnövő gyom hatalmas zöld biomasszát fejleszt, drasztikusan elnyomva ezzel a kultúrnövényt.
Csírázás: A nyár kezdetétől az ősz közepéig folyamatos.
Helyszín és talaj: áteresztő (permeábilis) humusz- és tápanyagban gazdag talajok, alacsony fekvésű területeken.
Sziklevelek: hosszúkás-ovális, alsó oldalán vörös színű.
Lomblevelek: tojás alakú, hosszú levélnyelű, kékes-zöld, hegyes vég, alsó oldala vöröses.
Növény: Nagy, magas, elágazó, dudvás szárú gyom, a teljes növény durván szőrözött. Emiatt a levelek hamvas árnyalatúnak látszanak.
Virágok: kicsi, nem feltűnő, tömött virágzattá állnak össze, amely felálló. A virágzat halványzöld, fakó színű.
Virágzás: nyártól kora őszig.
Magok és termés: a termés csak egy magot tartalmaz; a magok aprók (1-1.2 mm), lencse alakúak, fényes feketék.
Magok száma: 1000 - 6000 lehet növényenként.

Előfordulása és jelentősége:
Ez a gyomfaj Európa melegebb területein károsít főképp, nagyon kedveli a tápanyagokkal jól ellátott talajokat. A talaj fizikai jellemzői, kémhatása iránt meglehetősen érzéketlen. Nagyon nagyra nőhet, túlnőve, leárnyékolva ezzel a kultúrnövényt. Nagy lombtömeget fejleszt, amelyhez sok vizet és tápanyagot használ fel. Ez a nagy lombozat betakarításkor problémás lehet. Mivel hajlamos herbicid rezisztens rasszok kifejlesztésére, a folyamatos szer rotáció és megfigyelés a védekezés szükséges velejárója.

Védekezés:
A szőrös disznóparéj eléggé agresszív, veszélyes gyom, a mechanikai, agrotechnikai és kémiai módszerek önmagukban sokszor nem elegendőek a leküzdéséhez.

Agrotechnikai védekezés:
A megelőzést szolgáló intézkedéseket ajánljuk: a vetésforgón belül a széles sorközű növények kisebb aránya, életképes magoktól mentes szerves trágya alkalmazása. A talaj takarása szerves anyagokkal, mint pl. szalma, vagy műanyag fóliával igen előnyös lehet, de általában ez túl költséges.
A tiszta, nem szennyezett vetőmag és ültető gépezet elengedhetetlen. A megfelelően korai ültetés és alaptrágyázás szintén jó hatású.

Mechanikai védekezés:
Merevkéses vagy forgó kapával végzett sorközi kapálás, sarabolás lehetséges az első időszakban, és ha a növéyneket tám rendszer mellett termesztik.
Az ágyáso termelés esetén a bakhát kialakítása biztosan elpusztítja a korán kikelt gyomokat. A később kelő példányok okozhatnak problémát. Ez főleg korai, vagy kis lombú fajták esetében fordulhat elő.

Kémiai védekezés:
A palántázás és a vetés előtt bedolgozandó: trifluralin, napropamid.
A vetés után - kelés előtt, és kiültetés előtt: metribuzin, pendimetalin, diquat-dibromid, glufozinát-ammónium.
A kiültetés és a kelés után: metribuzin hatóanyagú szerek használhatók a paradicsomban.

Azok a herbicidek, amelyek a parlagfű ellen hatásosak, jól irtják a disznóparéj féléket is. Mivel a gyom különös hajlammal rendelkezik szer rezisztencia kialakítására, a védekezés során célszerű a hatóanyagokat folyamatosan, évről évre váltogatni.

Vetés esetén:

Az átültett palánták esetében: