Rovarkártevő neve: Ugarlégy (Delia coarctata (Fallen))

Tápnövény: Búza, rozs, árpa és különféle fűfélék.

Kártevő előfordulása és jelentősége:

Az ugarlégy (Delia coarctata Fallen, Diptera: Anthomyiidae) fontos rovarkártevő az őszi búza esetében az Egyesült Királyság keleti, valamint Európa északi és keleti részén. A rovarkártevő jelentősége abban áll, hogy az őszi fekete búzalégy nyűvei megtámadják a növény szöveteit és végül tönkreteszik a szárat, a teljes hozamot pedig csökkentik.
A növénykár mértéke több tényezőn múlik. A nyűpopuláció és a növény növekedési szakaszai több tényező, pl. időjárás, trágyázás és talajtömörítés határozza meg.

Tünetek:

A rovarkártevő jelenléte könnyen észrevétlen marad a korai szakaszban, amikor a gazda úgy gondolhatja, hogy a kedvezőtlen időjárás éri a haszonnövényt. A kártételt okozó nyűveket a szárak elhasításával azok belsejében találhatjuk meg. Azt a pontot, ahol a fiatal nyű bejutott a növénybe, a külső burkot lehántva barna elszíneződés jelzi.

Kártevő leírása:
A felnőtt példány 6-7 mm. A hímek sötétbarnák, a nőstények sárgás szürkék. Késő júniustól augusztusig láthatók, tiszta időben a búzahajtásokon, ahol elhalt szerves anyagokkal táplálkoznak. A lárvák először gyöngy fehérek, majd a nyű krémszínű lesz. Mérete a kezdeti 1 mm, és a fejlődés végi 8 mm között változik. A fiatal nyű fehér, kb. 1,25 mm hosszú, hengeres, elől hegyben végződik, hátul tompa.

Életciklus:
Évente egy nemzedék. Peterakás július végétől szeptember elejéig. A nőstények furcsa szokása, hogy csupasz vagy a növényzettel borított talajba rakja a petéit, a talajfelszínre vagy közvetlenül az alá. Az is szokatlan, hogy télen kelnek ki, január közepétől egészen február végéig.
Ezen hónapokban hosszú fagy mellett a kikelés eltolódik a föld olvadásáig.
A fiatal nyűvek a föld alatt fúrják be magukat a növénybe. Néhány napon belül a táplálkozásuk kihat a növény központi hajtására, ami elsorvad, elsárgul vagy elsatnyul. Habár a külső levelek zöldek maradnak, a megtámadott növények megjelenése inkább fakó. A nyűvek az első néhány hétben lassan esznek, majd később egyre falánkabbul, egyazon növényen hajtásról-hajtásra, olykor a talaj keresztül egy másik növényre haladva.
Ha már kifejlődtek, hosszuk mintegy 10 mm, színűk krémes. Idénytől függően ezt a szakaszt április közepére, májustól elejére érik el, amikor a nyűvek elhagyják a növényeket, a talajban egy barna, hordó alakú bábba alakulnak át.
A felnőtt példányok 5-6 hét múlva kelnek ki, általában június első felében. Először a növényben maradnak, fokozatosan szétszóródva a peterakó hely kereső nőstényekkel.

Védekezés:
A rovarkártevő ellen vetésváltással lehet védekezni. Megfontolandó a sorrend megváltoztatása, ha a őszi fekete búzaleégy rendszeres és súlyos rovarkártevő. A csávázás kellő védelmet nyújt, különösen a későn (október közepe után) vetett növényeknek. Ez hatásosabb kezelés a sekélyen, mint a mélyen vetett növényeknél.
Tartós hatású talajfertőtlenítő szerek ajánlottak, ezek bekeverhetők a talaj első 25-50 cm-ébe, az vetéskor vagy közvetlenül azután.
A búza felépülési ereje rendkívüli, mindig nehéz eldönteni, hogy a megtámadott növényt újravessük, foltokban cseréljük vagy hagyjuk. Az újravetéshezhez a legjobb időszak a meglévő növények szántása utáni 2-3 hét.