Gyom neve: Cirsium arvense

Biológia:

A Cirsium arvense agresszív, kúszó, évelő gyom, növényeket, legelőket, útszéleket és művelésen kívüli területeket fertőz meg. A fertőzés általában felbolygatott területeken, árokparton, túllegeltetett, felszántott mezőkön, elhagyatott részeken kezdődik. Szára egyenesen áll, feljebb elágazik, zöld, és csupasz vagy sűrű pókhálószerű szőrökkel borított. A levelek egyszerűek és váltakozva helyezkednek el a száron. Számtalan virága a lezáró sátorvirágzatban jelenik meg. Mindegyik virág korong alakú és egynemű vagy nem teljesen kétlaki.
Levendulaszínű virágfejei mintegy 25 mm szélesek és hosszúak, tüskés hegy nélküli fellevelek veszik körül őket. Ezen kívül a termése fehér. Rizómák fejlődnek a többi fajtánál jóval mélyebben, többnyire a talaj felső 75 cm-ében. Az oldalirányú gyökereken fejlődnek gyökérbimbók 6-12 centiméterenként.
A hajtások koratavasszal kezdenek kibújni, amikor a talaj hőmérséklete elér 5 °C-ot. A rozetta levelek fejlődés indul el először, ezt követi a függőleges nyúlás a nyár elején.

A virágzás jobbára júniustól szeptemberig tart, 14-18 órás nappalok mellett.
A gyom is nem teljesen kétlaki, a porzós és a termős virágok általában külön növényen jelennek meg. Ezért a természetes foltok többnyire egyneműek. A virágokat rovarok, elsősorban háziméhek és darazsak porozzák be. Egy-egy növény 30-100 fejet hoz egy idényben. Egy növény akár 5.200 magot is hozhat egy idényben, ám az átlag mintegy 1.500 mag növényenként.
50 és 95% közötti a csírázási arány, az optimális pH érték 5,8 és 7,0 közötti. A gyom kevésbé gyakori könnyű és száraz talajban. A szél segít a magok szétszórásában, de a termés többnyire letörik, így a mag az anyanövényen marad, máshogy kell, terjedjen. A mag akár 20 évig is elél a talajban, a beforgatás növeli az élettartamot. A Cirsium arvense szaporodási energiáit zömmel vegetatív szaporodásra fordítja. A friss hajtások és gyökerek bárhol kibújhatnak megtelepedett növény gyökérzetében.

Előfordulás és jelentőség:
A gyom gyakori Európában, Ázsiában és Amerikábanis. A kár jelentősége abban áll, hogy terjeszkedő gyökérzete verseng a tápanyagokért, csökkenti a termés mennyiségét és minőségét, valamint a takarmányfogyasztást a mezőkön. Nagy, zöld állománya mechanikai úton nehezíti a betakarítást, illetve foltokban teljesen elnyomja a kultúrnövényt.

Védekezés:
A gyom elleni védekezés fő elve a növény terhelése és tárolt tápanyagok felélésére kényszerítése.
Agrotechnikai védekezés: A téli gabona tavaszival való forgója hatékonyan csökkenti a mezei aszat fertőzést. Egyes kanadai kísérletek szerint, a Medicago sativa számít a legalkalmasabb művelésnek a vetésforgóban a Cirsium arvense elleni védekezésben.
Mechanikus védekezés: Szántással, ásással-őrléssel, kaszálással védekezhetünk a mezei aszat ellen. A kaszálás önmagában nem hatásos, csak ha havonta végezzük több idényen át. Minden esetben együtt alkalmazandó agrotechnikai és vegyi kezeléssel.
Biológiai védekezés: Eközben biológiai módszer is igen hatásos lehet, de a gyomirtó szerek használata is ajánlott a gyom jelenlétének csökkentése, illetve kiirtása végett.
Vegyi kezelés: Egyes gyomirtó szerek bevethetők a mezei aszat ellen. Vannak azonban gazdák, akik ezt ellenzik. Ez azzal magyarázható, hogy a gyomirtó szerek alkalmazásának időszakában mindössze néhány gyomnövények létezik, és ekkor olyan szakaszban vannak, amikor biztosra vehető az újbóli csírázásuk, a föld feletti részek elhalását követően.

Hasznos gyomirtó szerek találhatók az alábbi táblázatban