A búza növekedési ciklusa a következő szakaszokból áll: csírázás, kezdemény kialakulása és levéltermés, tőhajtások és fej kiválása, szár- és fejnövekedés, fejkialakulása és virágzás, valamint magkitöltés és -érés.

Csírázás, kezdemény kialakulása és levél:
A mag éréskor nem tud azonnal kihajtani, először téli nyugalomra van szüksége, amikor is különféle változásokon megy keresztül. Ha a magot nem éretten szedik össze vagy nem tárolják alacsony hőmérsékleten, a szemek nyugalmi állapota általában egy-két hónappal vagy még többel tovább tart. A téli nuygalom inkább védi a szemeket az ültetés utáni magcsírázással szemben, ha azokat átnedvesednének a betakarítás előtti esőtől.
A mag csírázási képessége rohamosan csökken túlzott mennyiségű nedvesség hatására, különösen, ha ez magas hőmérséklettel párosul. A száraz mag magasabb hőmérsékletet is elvisel. A mag kora is csökkenti a csírázási képességét, csak kisebb mértékben. Kedvező tárolási feltételek mellett kielégítő csírázási képességet biztosít, akár 10 évre is. Vetéskor általában a legutolsó betakarításból származó magokat használják. Az idősebb magok jobbnak bizonyulhatnak, ugyanis a gyenge, elsorvadt magok elhalhatnak, miközben az egészségesek tovább élnek. Az egészséges magokból életképesebb növényeket kaphatunk.

Kedvező feltételek mellett, a növény tovább nő, hasonlóan közeli rokonaihoz, a gyepeken található közönséges fűfélékhez, majd végül a levélhüvelyen belül fejlődni kezd a búza feje. A szár megduzzad és megjelenik a kalász. Virágzásnak indul, új magok fejlődését indítva el a fejen, ezek puha, tejszerű állagból búzaszemekké érnek, amelyek végül emlékeztetnek a növekedési ciklust elindító magokra. A búza érésekor a növény zöldről borostyánszínűre vált és veszít nedvességéből.

A búzaszemek elvetésekor megindul a csírázás folyamata. Először kihajtanak a gyököcskék és a csíragyökerek, majd a fedőgyökerek. A kezdeményen több helyről is fakadhatnak gyökerek, a mag szintjén és a koronán egyaránt. A koronát általában egy korona alatti csomóköz választja el a magtól. Ennek a csomóköznek a hossza az ültetés mélységével egyenes arányban nő. A csíragyökér kitör a talajból, növekedése megáll, amint csúcsán kitüremkedik az első igazi levél.
Csírázásnak hívjuk a magnövekedést elindító folyamatot. Más gabonafélék magjaihoz hasonlóan a búzamagok is téli nyugalomban vannak és először megfelelő környezeti feltételeknek (hőmérsékletnek és nedvességnek) kell őket kitenni a csírában lévő hormonok aktiválásához és növekedés beindításához. Ezek a hormonok pedig szabályozzák a növekedés anyagcsere folyamatait irányító enzimek termelődését és kibocsátását. Habár a csírázás az első lépés az új búzanövény fejlődésében, a nem megfelelő időben való csírázás gondot okozhat a liszt végfelhasználóinak. A betakarítás során bekövetkező csapadék miatt az érett magok kicsírázhatnak a mezőn. A csírázás során az enzimtevékenység, nevezetésen az amilázé jelentősen megnő. Ha a búzát csírázás után takarítjuk be, akkor csíráztatott búzának hívjuk és a belőle készült liszt gyakran jelentős problémákat okoz a termék minőségében.

A kezdemény megjelenését követően a levelek kialakulásának mértéke 4-5 nap egy levél. Általában összesen 8-9 levelet hoz egy növény, a később érő változatoknál ez a szám magasabb. Az utolsó levél (zászlólevél) megjelenése bizonyos növénynövekedés-szabályozók alkalmazásának időzítése szempontjából fontos időszak.
Általában mindössze 1-2 levél nő egyszerre jól láthatóan. Mindegyik levél gyengén körvonalazott sejtcsoportként kezdi a csatlakozási csomó körül. A levélsejtek adott jelre növekedni és sokszorozódni kezdenek, így a levélburok és -lemez egyaránt nő. Minden korábban már kialakult levél oszlopot alkot az éppen növekedő levelek körül, amelyek pedig a szár tengelye és annak kialakulatlan levelei körül alkotnak oszlopot. Ennek következtében minden egyes levél az előző levél (vagy levelek) levélhüvelyéből bújik ki, illetve jelenik meg.

Tőhajtások megjelenése és kalász kiválása:
A tőhajtások megjelenése a fejlődés fontos szakasza, ilyenkor kompenzálják a növények a ritka populációkat, illetve használják ki a kedvező növekedési feltételeket. A tőhajtások megjelenése szorosan összefügg a főhajtás leveleinek megjelenésével. A tőhajtások a főhajtás leveleinek csatlakozási pontjain képződnek. A képződő tőhajtások száma a változattól és a növekedési feltételektől függenek. A mezőkön szokásos feltételek mellett egy növény összesen három tőhajtást hozhat a főhajtás mellett, habár ezek közül nem mindegyik hoz feltétlenül gabonaszemet. Fennáll annak is a lehetősége, hogy a tőhajtások hoznak újabb (másodlagosnak nevezett) tőhajtásokat, ha a növény nem túl zsúfolt, vagy erősen trágyázott. A bokrosodás típusa intenzítása eléggé fajtához kötött. A főhajtáson kihajtó negyedik, ötödik és hatodik levélen megjelenő tőhajtások esetében a legvalószínűbb, hogy teljesen kifejlődnek és gabonaszemet hoznak. A később kialakuló tőhajtások valószínűleg gabonaszem nélkül elhalnak. A háromnál több levelet hozó és saját gyökérzetet eresztő tőhajtások túlélése a legvalószínűbb. Az elhaló tőhajtások aránya változatonként eltérő, megterhelést jelentő körülmények mellett pedig nőhet.
A tőhajtások kialakulásának idején még egy kevésbé nyilvánvaló, ám rendkívül fontos eseményre is sor kerül: kalász kiválása a főhajtáson és a tőhajtásokon. Habár a kalász ilyenkor még mikroszkopikus, a virágszerkezetté és maggá váló részek már kialakulnak. A kalászképződés befejeztével indul növekedésnek a szár.

Szár- és kalásznövekedés:
A szárnövekedési fázis tovább bontható csomó- és has-képződési alszakaszra. A száron található csomók akkor válnak igazán láthatóvá, amikor a szár nőni kezd a csomóképződés során. A második és utolsó csomó megjelenése után a kifejlődő búzakalász megduzzad a szárban, egy úgynevezett hasat létrehozva.

A magas hozamú őszi búzaváltozatok vegetatív fázisa igen hosszú, virágzásukat egy hidegebb időszak indítja el. A virágzás kezdete az az időpont, amikor a növekedési pont, a hajtás csúcsa már nem hoz több levelet és elkezdi kalászkákat hozni. Általában 20 kalászka jelenik meg, ezek közül az utolsó derékszöget zár be a többivel.
A szárnövekedés egybeesik a kalász gyors növekedésének időszakával, amikor is az egyes virágocskák elkezdenek pollent hozni és megtermékenyülni. A kalászképződés előtti időszakban a hajtások különféle fejlődési szakaszai időtartamának a különbsége segít szinkronizálni a fejlődést egyazon növényen. Ez annyit tesz, hogy a főhajtás és egy tőhajtás megjelenése közötti több hét különbség mindössze pár napra csökken addigra, amikorra a kalász kibújik a zászlólevél burkából. A kalász hasban szakasz pont a fej kialakulása előttre esik, amikor a zászlólevél burka körülzárja a növekedő fejet.
Mindezen gyors növekedés következménye, hogy erős versengés folyik az erőforrásokért, ez pedig a növény egyes részeinek elhalását eredményezi. Először, ahogy a szár növekedésnek indul, az utolsónak kialakult tőhajtások halnak el, majd másodszor, ahogy a kalász kiemelkedik a levélernyő fölé, az utolsónak kialakult virágocskák halnak el az egyes kalászkákon belül.

Fej kialakulása és virágzás :
Ahogy a szár tovább növekszik, a kalász kitüremkedik a zászlólevél burkából, ezt a szakaszt nevezzük a kalászhányásnak; ezt követően néhány napon belül kezdődik meg a virágzás (beporzás) a fejben, ami a központi kalászkák virágocskáival indul el. Az ezt követő néhány napban terjed a virágzás a kalászon lefelé és felfelé. A virágzást általában az egyes virágocskákból kilökődő hímportokok jelzik, ez azonban változattól és időjárási körülményektől függően változhat. Amennyiben a virágocskán belüli hímportokok zöld helyett inkább sárgák vagy szürkék, eléggé bizonyos, hogy a virágocska virágzásnak indult. A virágzás egy fejen belül mintegy négy napig tart. A kalászban lévő fiatal magok mérete jelentősen eltér a beporzás alatt, ezt a méretkülönbséget a magkitöltésen át egészén a magérésig megőrzik.

Magnövekedés és -érés :
A növekedés három, összesen mintegy négy hétig tartó fázison át tart normál körülmények mellett. Majd a virágzást követő 1-2 hétben a mag gyorsan elkezdi fehérjét majd keményítőt felhalmozni, szárazanyag-súlya szinte lineárisan nő. Ekkor tesz szert a mag végső súlyának zömére. A mag állaga ekkor "puhatészta". Ahogy érik a mag, állaga "keménytészta" lesz.
A mag növekedési időszakai során a kedvezőtlen körülmények csökkenthetik a szárazanyag felhalmozódási arányát és a hozamot. Főszabály, hogy minél tovább tartanak ezen kedvezőtlen körülmények és minél korábban kerül sor a magkitöltésre, annál nagyobb ezeknek a hozamra gyakorolt hatása.
A magok érettek, de még nem készek a tárolásra a száradás előtt. Az érési szakasz végén a búza betakarításra kész.
A csírázástól a betakarításig tartó időtartam eltérő, függ a búzafajtától és a növekedés feltételeitől, ám általában három hónap a tavaszi búza esetében. Ez az őszi búza esetében hosszabb, ugyanis az a téli hónapok során nyugalomban van.