Kártevő neve: Veresnyakú árpabogár (Oulema melanopus)
Kéknyakú árpabogár (Oulema lichenis) és néhány ritka Oulema faj.

Tápnövény:
Egyszikű termesztett növények és gyomok, leginkább árpa, zab, búza, kukorica.
Az áttelelt bogarak általában először egyszikű fűféléken és gyomokon telepednek meg, közel a telelőhelyükhöz. Az imágók és a lárvák általában kárt okoznak a gabonatermésben. A fiatal kifejlett felnőtt egyedek nyáron rendszerint kukoricán élnek. A kártevők a gabonafélék közül leginkább a tavaszi árpát és a zabot kedvelik.

Kártevő előfordulása és jelentősége:
Ezek a kártevők az Európai Unió keleti és középső részén fordulnak elő. Kedvelik a kontinentális éghajlatot. A felnőtt egyedek és a lárvák is kártékonyak. A vetésfehérítő bogarak támadása következtében előfordul, hogy teljesen kipusztulnak olyan érzékeny, általuk kedvelt gabonafélék, mint a tavaszi árpa és a zab. Ha a tavaszi árpát kedvezőtlen, kontinentális éghajlati körülmények között termesztik, ezek a rovarkártevők jelentik a legnagyobb veszélyforrást a növényvédelem számára. Az őszi búzára a vetésfehérítő bogarak szintén nagy veszélyt jelentenek. Különösen a lassú kezdeti növekedésű fajták, vagy egyes agrotechnikai, vagy más problémák ( felfagyás, szárazság, víznyomás, stb.) miatt fejlődésükben korlátozott állományok esetében lehet kritikus a vetésfehérítő bogarak kártétele.

Tünetek:
A bogarak által megrágott leveleken számos nagyon keskeny, hosszanti irányú nyílás támad, amely végigfut az egész levélen. Ez a tünet jellemző a vetésfehérítő bogárra. A lárvák a levél fonákján telepednek meg, és a fonákkal és a levél belső szöveteivel táplálkoznak, de érintetlenül hagyják a levél felszínét. Ezek a levélfelületek fehérek lesznek; emiatt a jellegzetes tünet miatt kapta a kártevő a vetésfehérítő bogár nevet. Ez a legveszélyesebb károsodás, az egész fotószintetizáló felület megrongálódhat a vetésfehérítő bogár lárváinak támadása következtében, és így a növény elpusztulhat.

A kártevők leírás:
A felnőtt egyedek kicsi, hosszúkás alakú rovarok. Testük 3-5 mm, csápjaik 2 mm hosszúak. Metálkék színű felső-szárnyakkal, kék vagy vörös potrohhal rendelkeznek. A lárvák kicsi, 0.5 - 4 mm hosszú, csepp alakú állatok. Általában a levelek fonákján élnek. A lárvákon maradt levedlett bőr ürülékkel van tele, tehát ezek a lárvák hasonlítanak a kis, ház nélküli csigákra. Néhány országban árpacsigának hívják őket.

A kártevők életciklusa:
A vetésfehérítő bogarak az erdő szélén, az avarban telelnek. Mivel kedvelik a kontinentális éghajlati körülményeket, csak a rendkívül kemény, fagyos telek csökkentik jelentősen a populációt. Tavasz közepén előjönnek a kifejlett egyedek, és az egyszikű vadfüveken telepednek meg. A bogarak folyamatosan elözönlik a földeket. Hidegben a bogarak nem repülnek. Ebben az esetben az invázió lassan megy végbe, arcvonal mentén halad, és a tábla szegély kezelés elegendő lehet. 20 °C feletti hőmérsékleten a bogarak jól repülnek. Ebben az esetben, az invázió gyors, a bogarak egy ütemben eljutnak a tábla közepéig, és a tábla körüli kezelés nem hatékony. A bogarak a táblán táplálkoznak, és egy héttel később elkezdik lerakni a petéket. A peték kezdetben halvány sárgák, az embrionális fejlődés előrehaladtával egyre sötétebbek lesznek. Ennek segítségével a várható tömeges fiatal lárvakelés ( védekezésre optimális időszak ) ideje jól szignalizálható. A kikelt lárvák a gabonamezőkön telepednek meg, itt születik a fiatal bogárgeneráció. Mivel a gabona túlságosan száraz ebben az időszakban, a fiatal bogarak a kukoricamezőkre (először a csemegekukorica-földekre) repülnek. Nyár végén a bogarak az erdők szélére repülnek, és diapauzába merülnek, tehát telelni kezdenek.

Védekezés:
A vetésfehérítő bogár genetikai szabályozását még nem fejlesztettek ki. A genetikailag módosított változatok (Bacillus thuriniensis génekkel) használata tilos az EU-ban. A morfológiai eszközöket használó genetikai rezisztenciának (főleg szőrözött levelek esetén) volt némi eredménye, de ez sem elég hatékony eljárás. Kis parcellák esetében, ahol a bogarak elvándorolhatnak a számukra kedvezőbb fajtára, ez a fajta genetikai védelem működik. Nagyobb táblák esetében a szőrözött levelű fajták is elszenvedhetnek számottevő kártételt. Magyarországon a GK Ati ilyen fajta.
A különböző fajták károsodása természetesen nagyfokú eltéréseket mutat, de csak ha sok fajta él egymás mellett, és a kártevők kiválaszthatják a számukra legmegfelelőbbet.
Egyedül termesztett fajták esetén nem számíthatunk erre a táplálkozási preferenciára, és a fajta komoly károsodást szenved.
A kémiai védekezés a leggyakoribb védekezési módszer ezek ellen a kártevők ellen. A levegőhőmérséklet mérése, és a támadó kártevők folyamatos jelzése nagyon fontos.
A vegyi szabályozás másodszor a fiatal lárvák megjelenésekor szükséges. A lerakott peték megfigyelése segítséget jelenthet az alkalmazás időzítéséhez. A frissen lerakott fiatal peték sárgák, az idősebbek barnák. Az idős, sötétbarna peték nagy mennyisége jelzi a kikelés közeledtét, és a közeljövőben bekövetkező levélkárosodás kezdetét. A vetésfehérítő bogarak ellen a különböző szintetikus piretroid hatóanyagú készítmények ( Decis, Fendona, Karate, ) használata terjedt el. E készítmények olcsósága, alacsony hektárköltsége és az emberekre való kisebb mértékű veszélyessége a fő oka elterjedésüknek.

Hatékonynak bizonyult szereket a táblázat tartalmazza.