A közönséges búza (Triticum aestivum L.) egynyári vagy áttelelő, pázsitfűféle gabonanövény.

Gyökérzet:
A búza gyökérzete bojtos-gyökérrendszer. Embrionális kezdeménye a csíra gyököcskéje. A csírázás során ebből alakul ki előbb a búza alapgyökere ("főgyökere"), majd a szikközépi szárból az elsődleges hajtáseredetű gyökerek ("mellékgyökerek"). Az őszi búzánál ez még ősszel kialakul. A másodlagos hajtáseredetű gyökerek a bokrosodási vagy afeletti csomókból általában tavasszal hajtanak ki és összességük a búza másodlagos gyökérzete. A tavaszi búzáknál ez az időbeli elhatárolás nincsen meg, ott a gyökérképződés folyamatos. A búza elsődleges hatáseredetű gyökereinek száma legfeljebb 5-7, amely a búzanövény teljes élettartama alatt működik.
Az elsődleges hajtáseredetű gyökerek 90-200 cm-re is lehatolhatnak. Az őszi búza gyökérzete általában kiterjedtebb a tavaszi búzáénál. A gyökérzet terjedelmét jelentős mértékben befolyásolja a talaj anyaga, termőképessége és nedvességtartalma.

Szár:
A búza hajtásrendszere a csíra rügyecskéjéből fejlődik ki. A búza hajtástengelyének jellemző alakulása a szalmaszár. A szárat erőteljesen fejlett csomók (nodus) rövidebb-hosszabb szártagokra tagolják. A szártagok üregesek, a csomók kitöltöttek. A fejlett szalmaszárnak 4-6 csomója és 5-7 szártagja (ízköz) van. A szártagok hossza felfelé növekszik. A szár felső ízközén található a kalász.
A szárak érett állapotban fehérek-sárgák, egyes változatoknál lilás színűek lehetnek. Ezekben a változatokban a lilás szín nem minden környezetben egyértelmű

A főhajtás hosszanti növekedése addig nem kezdődik, amíg a mellékhajtások ki nem alakulnak. A mellékhajtások a bokrosodási csomók hónaljrügyeiből hajtanak ki. A földeken vetett búza esetén általában a második és harmadik rügyekből fakadnak tőhajtások (így növényenként három szár keletkezik), ám előfordulhat, hogy a negyedik, ötödik, sőt további rügyek is hoznak tőhajtásokat. Másodlagos tőhajtások is kifejlődhetnek a tőhajtások rügyeiből, így egy nagy területen egyedül lévő növény akár 30-100, de több szárat is növeszthet. Habár a változatok hajlamukban eltérhetnek, a kis mélységben, bő nedvességben és termékeny talajban vetett fajták több tőhajtást hoznak.A gyenge vagy soványabb szárú búzaváltozatok túlzott nedvesség, erős szél vagy a talaj magas nitrát tartalma mellett megdőlhetnek vagy ki is fordulhatnak.
A kalásszal együtt a növény teljes magassága kb. 60 és 160 cm között változik, de száraz területeken még alacsonyabb is lehet. A búzafélék besorolásuk szerint lehetnek alacsonyak, középmagasak és magasak. Megfelelő termesztési körülmények között a 30 és 91 cm közötti búzafélék alacsonynak, a 60 - 120 cm közöttiek középmagasnak, a 91 - 160cm közöttiek magasnak minősülnek.

Levelek:
A búza levélzete levélhüvelyből, levéllemezből, nyelvecskéből és fülecskéből áll. Az alsó levélhüvelyek általában ugyanolyan hosszúak vagy valamivel hosszabbak, mint a szártag, a felsőbbek azonban már inkább rövidebbek, különösen a fejlődés utolsó szakaszáan. A levélhüvely színe a (takaratlanul álló) szártagokéhoz hasonló. A levéllemez a levélhüvely csúcsáról hajlik le (tulajdonképpen annak folytatása). Hossza mindig nagyobb, mint a levélhüvelyé. A lemez hossza általában 10-36 cm között ingadozik, míg szélessége 5-15 mm lehet. A lemez válla szögletesen vagy lekerekítetten keskenyedik el két karéjos függelékébe: a fülecskébe. A lemez erezete párhuzamos, alakja, állása, színe és viaszoltsága változatos. A levéllemez és a levélhüvely érintkezésének vonalában helyezkedik el a nyelvecske.

A virágzat morfológiája:
A búza virágzatát egy végálló kalász adja, ami általában 40 - 180 mm hosszúságú. A kalászok alakja lehet orsó, téglalap, buzogány vagy ellipszis alakú. A kalászok lehetnek lazák, közepesen sűrűk és sűrűk. A kalászon 10-30 kalászka jelenik meg, ezek önmagukban állnak a cikkcakkos tengely (kalászorsó) csomóinak váltakozó oldalán. A kalászorsó minden egyes rövid csomóköze szűk az alján és kiszélesedik a csúcsnál. A csomóköz egyik oldal domború, a kalászka felé néző oldal pedig ellaposodó vagy homorú. A kalászok lehetnek toklász nélküliek (tarok), toklászkásak (csúcsszálkásak) vagy toklászosak (szálkásak).
A kalászka a tengely középtengelyének váltakozva ellentétes oldalához csatlakozó 1-5 virágból vagy virágocskából áll. A felső virágocskák közül általában egy vagy több terméketlen, ennek eredményeként csak két-három búzaszem érik be. A kalászkát két üres pelyva zárja le, ezek gerincesek, merevek, tompa vagy hegyes szögben végződők. A pelyva hegye egy rövid toklászra emlékeztető csőrré nyúlhat (pelyvafog). A pelyvák lehetnek csupaszok vagy szőrözöttek, fehér, sárga, barna vagy fekete színűek a változattól függően.
A búza virága kétivarú. A búzavirág fellevélből és pikkelyekből áll, ezek veszik körbe a szaporító szerveket - három porzószálat és egyetlen magházat a bibével. A gerinces vagy hátoldalukon lekerekedett segédlevelek gyakran toklászosak. A segédlevéllel szemben megjelenő pikkelyek membránosak, toklász nélküliek, duplagerincűek, befelé hajló szélekkel.

Búzaszem vagy szemtermés:
A búza száraz, egymagú, zárva maradó termés, illetve szemtermés. A búzaszem részei: hátoldal, hasoldal, alapi rész, csúcsi rész és csírapajzs. A szem hasoldala a szem belseje felé betüremlett. Így alakul ki a hasi barázda. A búzaszemek alakja, mérete, színe, anyaga és számos más jellemzője eltérő. Gyakorlati szempontból fontos tulajdonság az ezerszemtömeg és a hektoliter-tömeg.
A nagyjából tojás alakú búzaszem változattól, hossza kalászon és kalászkán a fejlődés során való elhelyezkedéstől függően 4-10 mm. A leggyakoribb változatok kitöltött búzaszeme simán ível a hátoldali felületen, kivéve az alját, ahol a termésburok (magburok) ráncos a benne lévő csíra vagy embrió felett. A búzaszem csúcsán, illetve hegyén több szálból álló ecset található. A búzaszem színe általában fehér vagy vörös. A fehérek közé soroltak színe a fehértől a krémszínűn át egészen a citromsárgáig terjedhet, míg a vörösek közé tartozók a világosbarnától a vörös sötétebb árnyalatáig terjedhetnek. A vörösbúza sötét színe elsősorban a magház színanyagainak köszönhető, de a magbél anyaga, illetve a magburok jellege is befolyásolhatja. A búzaszemek anyaga változó, puha, félkemény vagy kemény lehet. A rendesen fejlődő puha búzaszem magbele puha, közepesen kemény vagy kemény lehet.
A magburok szövetei vékony védőréteget képeznek a teljes búzaszemen. A magbél kitölti a szemek belsejét, az embrió kivételével.