Kártevő neve: Cisztaképző fonalféreg (Heterodera avenae Wollenweber)

Tápnövény: Búza, árpa, rozs és kukorica.

Kártevő előfordulása és jelentősége:
A rovarkártevő igen elterjedt Írországban, Nagy-Britanniában, más észak-európai országok egyes részein, Olaszországban, Izraelben, Indiában, Ausztráliában és Észak-Amerikában. Jelentősége abban áll, hogy kárt tesz a gyökerekben, sárgulást okoz a növényekben, amit a búzahozamok csökkenése követ.
A cisztaképző fonalféreg okozta kárt jelentős mértékben befolyásolják az időjárási körülmények és a helyi talajváltozatok.

Tünetek:

A cisztaképző fonalféreggel fertőzött haszonnövények általában elsatnyult, halvány sárgászöld, olykor vörössel vagy lilával színezett növények foltjaiban láthatók. A foltos eloszlás és az egészségtelen szín a legjellemzőbb ismérvei a fertőzés korai szakaszának. Egyik fő hatása a súlyos nitrogénéhség, ami a normális gyökértevékenység gátlásának következménye. A növények sárgulását a talaj ásványi anyag-, különösen nitrogénhiánya, illetve egyes gombás és vírusos betegségek is okozhatják. A foltokat hamar megfojtják a gyomok, ez gyakori gond, ha az uralkodó gyom a mák (Papaver rhoeas). Gyomfüvek is megerősödhetnek a foltokban, gazdanövény jellegüknél fogva hatással lehetnek a fonalférgek megmaradására.
Igen fontos védekezni ezen gyomfüvek ellen akkor, ha fonalféreg-rezisztens gabonaféle-változatot termesztünk, különben csökken a rezisztencia előnye.
A cisztaképző fonalféreg által megtámadott növény jellemzően bokros gyökérzete is hasznos a felismerésben. Ültetőkanállal felemelve egy köteg alaposan fertőzött növényt, látható a szokatlan mennyiségű talajjal borított szivacsos gyökértömeg. A beteg növények sokszor időszakosan hervadnak a legmelegebb nappali órákban.

Kártevő leírása:
A cisztaképző fonalféreg sötétbarna, citromalakú, mintegy 1 mm hosszú tömlőként jelenik meg a talajban, mindegyiken a nőstény fonalféreg elhalt és rendkívül kemény bőrével, benne nagyszámú, petével összecsavarodott fiatal lárvával. Így a védett fiatal fonalférgek évekig is el lehetnek a talajban, bár van amelyik kikel és kijut a talajba tavasszal. Ha a kikelt lárvák nem találnak megfelelő tápláléknövény, pár hónapon belül elpusztulnak.

Kártevő életciklusa:

Évente csak egy nemzedék van. Ha fertőzött talajon fogékony növényt termesztünk, nagyszámú kikelt lárva támadja és eszi a hajszálgyökereket, amik elsatnyulhatnak és elpusztulhatnak. Az ősszel vetett gabonaféléken ez a lárva-támadás a tél beállta előtt kezdődhet. A növény válaszul friss hajszálgyökereket ereszt, amelyek megfertőződnek, ennek eredménye a jellemzően bokros, sekély gyökérzet. A lárvák a gyökereken táplálkoznak és növekednek a talajban szabaddá váló karcsú hímekké és a talajfelszínt áttörő, de fejüknél ahhoz ragadó áttetsző nőstényekké. A gyökereken kívüli párzás után a hímek elpusztulnak.
Majd nem sokkal a nőstény is elpusztul, bőre fehérről sötétbarnára vált, kemény, kérges tömlőt képezve. Amíg a tömlők a gyökéren vannak, a barna színt fehér bekérgezés (kristályszerű réteg) fedi el, az erősen fertőzött növényeknél a tömlőket könnyű észrevenni a hajszálgyökerek mentén elszórt apró fehér testekként. A nőstény cisztaképző férgek júniusban és júliusban láthatók.

Védekezés:
A kártevő okozta veszteség elkerülése érdekében igen fontos megőrizni a jó talajszerkezetet és trágyázottságot, továbbá fenntartani a humuszszintet. Ajánlott a vetésforgó, a rezisztens búzaváltozatok. A fonálféreg irtó szerek igen drágák, a gyakorlatban nem használják. Az egyszikű növények elhagyása a vetésforgóból, valamint keresztesvirágú váltónövények, zöldtrágyanövények alkalmazása gyorsan csökkenti a kártevő egyedszámát a talajban.