Kártevő neve: Nyerges gubacs rovar (Haplodiplosis marginata)

Tápnövény: Búza, árpa, rozs és zab.

Kártevő előfordulása és jelentősége:

A rovarkártevő igen elterjedt a legtöbb európai országban, először a nagy-britanniai Alfordból adtak számot róla. A betegség jelentősége abban áll, hogy a rovarkártevő lárvái elpusztítják a búza szárát, az érintett növények pedig sorvadt gabonaszemeket hoznak, amiatt a betakarított mennyiség csökken.
Magyarországon a kártevő megjelenése meglehetősen ritka, számottevő kártételt még nedves évjáratokban sem okoz.

Tünetek:
A lárvák táplálkozása nyereg alakú benyomódásos gubacsképződéssel jár. A tünetek főként a felső három csomóközön jelennek meg, de a visszamaradott növények alsó csomóközein is megjelenhetnek. Ha a lárvák száma nagy, a gubacsok összenőhetnek és teljesen el is pusztíthatják a szárat.
A látható tünetek nem tűnnek fel a növekedési idényben, kivéve a tartósan nedves időszakokat, amikor penészesednek a károsodott területek. A látható tünetek hiányában a támadást a szárfelszín alatti gubacsok egyenetlen szélei jelezhetik. Száraz évszakban a kár nem tűnik fel egészen a szalmaszálak éréséig, keményedéséig. Ilyenkor a megtámadott szár letörhet a sérülésnél, ettől a növény rendetlen és elnyűtt.
Igen száraz talajban a lárvák nagy része késlelteti a bebábozódást a későbbi évek kedvezőbb körülményeiig. Hozamveszteséggel jár a növény növekedési szakaszában bekövetkező támadás, így a vetés és a növény életereje is.

Kártevő leírása:

A felnőtt példány vörös, akár 5 mm hosszú. Késő májustól jelennek meg. A nagy, peterakó nőstények könnyen megfigyelhetők a levelek pihenve vagy petét rakva, ám a viszonylag sovány, igen aktív hímeket ritkán.
A lárvák mintegy 5 mm hosszúak, fehérek, később narancssárgás vörösek, vörösek.

Kártevő életciklusa:
Évente csak egy nemzedék születik. Párzást után a nőstény vörös petéket vagy csoportokat rak tutaj vagy lánc alakban a levelek felső vagy alsó felületére.
A peték 1-2 héten belül kikelnek, majd a kikelt lárvák a levélen lefelé haladva táplálkoznak a szár felületén a levélburok védelmében. Az első lárvák fehéres zöldek, ám idővel narancssárgás vörösre váltanak július közepére eső teljes kifejlődésükig. Ezután a földre esnek, bejutnak a talajba és lárvaként telelnek át apró földgubókban. Az adott évben felnőtt példánnyá fejlődő lárvák májusban begubóznak, majd a csapadéktól és hőmérséklettől függően 10-20 nappal később felnőtt példányként kibújnak. A többi lárva a talajban marad még egy vagy több évig, különösen, ha az időjárás májusban és június elején igen száraz, a talaj pedig igen kemény.

Védekezés:
A búza, árpa vetésforgóból történő elhagyása, nem gabonaféle haszonnövénnyel való, lehetőleg két éves, helyettesítése viszonylag biztonságos szintre csökkenheti a populációkat.
A hozamveszteség csökkenthető korai vetéssel, a gyors csírázást és az erőteljes korai növekedést biztosító gazdálkodási gyakorlattal. Emellett fontos, hogy gyomirtó is segítse a hozamot, ugyanis biztosítja a vetésforgó előnyét.
Ajánlott rovarirtó permetes megelőző kezelésre van szükség az újonnan kikelt lárvák ellen, ahogy a peterakó helyről a táplálkozási helyre vándorolnak.
Az időzítés létfontosságú, az alkalmazás egybe kell essen a lárvák vándorlásának csúcsával (mintegy 10 nappal a rovaraktivitás csúcsa után). A védekezésre ebben az időszakban bármely, a vetésfehérítő bogarak és lárváik ellen előszeretettel alkalmazott szintetikus piretroid hatóanyagú rovarölőszer ( Decis, Fendona, Chinmiy, ) jó hatékonysággal alkalmazható.