Kórokozó szervezet: Puccinia striiformis Westend. var. striiformis
Biotróf kórokozó, csak élő növényen tartható fenn. Hiányos fejlődésmenetű gomba, köztesgazdája nincs.

Gazdaszervezet:
Búza valamint számos termesztett és vadon termő fűféle

Előfordulás és jelentőség:

A betegség elterjedt Európában, de elszórtan megjelenik az USA nyugati felében is. A betegség károsíthat csíranövényeket, leveleket, levél- és szárburkot, illetve virágzatot (pelyvák). Fertőzés a növekedés korai szakaszában csökkenti a gyökér és a csúcs növekedését. A kalászok mérete és száma egyaránt csökken.
A fiatal növények korai fertőzése ezért gyengíti a gyökereket, így a növény később fogékony lesz a szárazságra. A kései fertőzések a levélzetet károsítják.
Súlyos támadás esetén a növények összezsugorodnak és szárazság-sújtottnak tűnnek. A mezőre lépők ruházata narancssárga-sárga lesz a rátapadó uredospóráktól. A föld pedig sárgás lesz a spóráktól.

Tünetek és összetéveszthető betegségek:

A legtöbb rozsdabetegséghez hasonlóan a tünetek az okozó gomba fejlődési szakaszaival párhuzamosan alakulnak ki. Az első jel kicsi, sárga, kerek uredotelepek "gyöngyfüzér" szerűen jelennek meg a levélen. Ezek a sorok varrógép készítette öltésekre hasonlítanak. Az érett pusztulák kipattanva sárga-narancssárga uredospórák tömegét bocsátják ki. Fogékony fajták esetében a kórokozó a kalászt is megtámadja, ez az u.n. "paprikás búza".
A sárgarozsda a földeket 0,5 - 2 méter átmérőjű gócpontokban támadja meg, ahonnan a betegség átterjed az egész mezőre.

"Paprikás búza" tünete a kalászon.

Betegség lefolyása:
Az uredospórák fertőzik meg a leveleket. Az uredospórák gyorsan veszítenek életképességükből 12 °C feletti hőmérsékleten. A csírázás szempontjából ideális az 5 és 12 °C közötti, elviselhető a 0 és 19 °C közötti hőmérséklet. A fertőzés télen is bekövetkezhet, ugyanis a micélium egészen -5 °C-ig életképes marad. A betegség a leggyorsabban 10 és 13 °C között alakul ki, ha ehhez váltakozó eső vagy harmat társul. Számos generáció lefolyása egyetlen szezon alatt történik, ugyanis a fertőzés és spóraképződés közötti idő optimális körülmények mellett 8 nap.

Védekezés:
A termesztési védekezés a monokultúra kerülésével érhető el. Eközben a korai vetés elkerülése, a korán érő kultúrnövény-változatok választása, valamint a megfelelő tarlóhántás ajánlatos.
Az rezisztens fajták nemesítése is rendkívül hatékony. A változatok diverzifikálása ajánlott legalább mezőnként 2 kultúrnövény-változattal, tehát több fajta termesztése esetén kisebb a járvány ereje.
Igen sikeres és széles körben elterjedt a vegyi kezelés is. A nitrátsók igen hatásosak, a szisztemikus gombaölő szerek közé tartozó oxicarboxin pedig közepesen hatásos. Az ergoszterol bioszintézis-gátlók (Ergosterol Biosynthesis Inhibitors - EBI-k) is rendkívül hatásosak (diclobutrazol, fenpropimorf, triadimefon, triadimenol, propiconazol).
Az időzítés kritikus és egyben csalóka szempont. A korai alkalmazás megakadályozhatja a járvány kitörését, ha nem követi hűvös, nedves időjárás. A gombaölő szerek túl korai alkalmazása, a kései fertőzés pedig komoly veszteségeket okozhat.